A Limfómák

A limfómák olyan rákos megbetegedések, amelyek a nyirokrendszert érintik és a leukémia fajtáiba tartoznak. A szervezet immunrendszerének kulcsfontosságú része a nyirokrendszer, olyan szövetek és szervek hálózata, amelyek segítenek megszabadítani a szervezetet a méreganyagoktól, vírusoktól és más nem kívánt anyagoktól.

A limfómák kialakulása – Kik az érintettek?

A fehérvérsejtek (limfociták) némelyike rákossá válhat, nem megfelelő ütemben kezdenek el növekedni és osztódni, valamint nem pusztulnak el kellő mértékben. Végül a rákos sejtek kiszorítják az egészséges limfocitákat, ami rontja az immunrendszer működését, és érzékenyebbé teszi a szervezetet a fertőzésekre. A kóros, megnövekedett sejtek daganatokat képezhetnek. A limfómák általában a nyirokcsomókban alakulnak ki, de érinthetik a lépet, csecsemőmirigyet, a csontvelőt, valamint a test más területeit, pl.: gyomor, máj, agy. Előfordul, hogy a betegség egyszerre támadja meg a test különböző részeit. Limfómák bármely életkorban előfordulhatnak, van olyan típusa, amelyik a fiatal felnőtteknél, van amelyik gyakrabban a 60 év feletti felnőtteknél tapasztalható, azonban gyermekeknél is kialakulhatnak limfómák.

A betegség okai

A limfóma pontos oka ismeretlen, de számos olyan tényező van, amely növelheti a betegség kialakulásának kockázatát. Ezek közé tartoznak:

• A családban előfordult limfóma
• Bizonyos genetikai rendellenességek, mint például a Wiskott-Aldrich-szindróma vagy az Epstein-Barr-vírus fertőzés
• Egyes vegyi anyagoknak, például gyomirtó szereknek vagy peszticideknek való kitettség
• Gyengült immunrendszer
• Nagy dózisú sugárzásnak való kitettség
• Bizonyos típusú fertőzések

A limfóma tünetei

A betegség típusától és stádiumától függően változnak. A leggyakoribb tünetek azonban a következők:

• Duzzadt nyirokcsomók a nyakban, a hónaljban vagy az ágyékban
• Gyakori, visszatérő láz
• Gyakori fertőzések az immunrendszer gyengülése miatt
• Éjszakai izzadás
• Hirtelen nagyobb súlycsökkenés
• Étvágytalanság
• Fáradékonyság
• Viszkető bőrkiütés
• Vérszegénység

Ezek a tünetek gyakran megegyeznek más betegségek jeleivel is, de ha a tünetek elhúzódnak, több hétig is tartanak, akkor mindenképp érdemes felkeresni a háziorvost. A korai felismerés kulcsfontosságú a sikeres kezeléshez, bármilyen típusú rák esetében!

Limfóma labor tünetei

A limfóma, mint a nyirokrendszer daganatos megbetegedése, számos laboratóriumi tünettel jár, amelyek segíthetnek a diagnózis felállításában. A vérképben gyakran megfigyelhető a fehérvérsejtek számának emelkedése, különösen a limfociták növekedése. Az érintett nyirokcsomók duzzanata miatt a betegnek lehetnek olyan tünetei, mint a nyaki, hónalji vagy lágyéki duzzanat. Az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjének emelkedése is gyakori, amely a daganatsejtek gyors osztódására és elhalására utal. Emellett a limfómás betegek vérszegénységet is tapasztalhatnak, amely fáradtsággal és gyengeséggel jár. A vérlemezkék száma csökkenhet, ami fokozott vérzékenységet és véraláfutások kialakulását eredményezheti. A betegség előrehaladottabb stádiumaiban a csontvelői érintettség is jelentkezhet, ami tovább súlyosbítja a laboratóriumi eltéréseket.

A betegség kivizsgálása

Általánosságban a limfóma diagnosztizálására használt tesztek és eljárások a következők: Általános fizikai kivizsgálás. – A Kezelőorvos ellenőrzi a duzzadt nyirokcsomókat, beleértve a nyakat, a hónaljat és az ágyékot, valamint a lép vagy a máj duzzadását.

• Vérvétel – A vérmintában lévő sejtek számának megszámlálására szolgáló vérvizsgálatok támpontokat adhatnak a megfelelő diagnózishoz.
• Nyirokcsomó-biopsziás eljárás – a nyirokcsomó egészének vagy egy részének eltávolítására laboratóriumi vizsgálat céljából. A fejlett tesztek meghatározhatják, hogy vannak-e limfómasejtek, és milyen típusú sejtek érintettek.
• Csontvelőminta eltávolítása vizsgálat céljából. – A csontvelő-aspirációs és biopsziás eljárás során egy tűt szúrnak be a csípőcsontba, hogy eltávolítsanak egy csontvelőmintát. A mintát elemzik limfómasejtek keresésére.
• Képalkotó tesztek. – Képalkotó vizsgálatok a limfóma jeleinek keresésére a test más területein. A tesztek tartalmazhatnak CT-t, MRI-t és pozitronemissziós tomográfiát (PET).

A limfómák típusai

Több mint 70 különböző limfóma típus létezik, amelyek lehetnek lassan növekvőek, vagy akár erősen agresszív, gyors fejlődést mutatóak is. Általánosságban elmondható, hogy a limfómák két nagy csoportba sorolhatók – Hodgkin limfóma és non-Hodgkin limfóma –, amelyek a daganatok viselkedésében, terjedésében és kezelésre adott válaszában különböznek. A közös eredetű, hasonló tünetekkel rendelkező Hodgkin limfóma és non-Hodgkin limfóma könnyen összetéveszthető. A rák bármelyik típusában szenvedő betegek rendkívüli fáradtságot, súlycsökkenést, étvágytalanságot, lázat, izzadást és más gyakori tüneteket tapasztalhatnak. Mindkettőt Dr. Thomas Hodgkinről nevezték el, az úttörő kutatóról, aki feljegyezte a betegségek tüneteit. De vannak lényeges különbségek a két típus között. A diagnosztikai folyamat – biopszia során, ha egy bizonyos sejttípust, úgynevezett Reed-Sternberg-sejteket azonosítanak, a betegnél Hodgkin limfómát diagnosztizálnak. Ha nem azonosítják a Reed-Sternberg sejteket, a betegnél non-Hodgkin limfómát (NHL) diagnosztizálnak.

Hodgkin limfóma:

• Ritka előfordulási arány.
• Fiatal-középkorú felnőtteknél jellemző – A betegséggel diagnosztizált betegek átlagos életkora 39 év.
• Jellemző a betegségre az úgynevezett Reed-Sternberg-féle óriássejtek jelenléte a kórosan elváltozott nyirokszövetekben..
• A Hodgkin-limfóma leggyakoribb kezelése: a kemoterápia és a sugárterápia, amelyek önmagukban vagy együtt is alkalmazhatók. Más kezelések, például immunterápia vagy allogén őssejt-transzplantáció is javasoltak a páciens egyedi diagnózisától és igényeitől függően.
• Kifejezetten magas gyógyulási, túlélési arány, a betegek több mint 89 % túlél öt évet vagy többet.

Non-Hodgkin limfóma:

• Gyakori – Pl. ez a hetedik legtöbbször diagnosztizált rák az Egyesült Államokban
• Idősebb korosztályra jellemző – A betegséggel diagnosztizált betegek átlagos életkora 67 év.
• Többféle kórkép jellemző rá.
• Kezelése: kemoterápia, sugárterápia, az immunterápia és az őssejt-transzplantáció. Célzott terápiás gyógyszerek alkalmazását vagy akár műtétet is alkalmazhatnak. A non-Hodgkin limfóma kezelésére az elmúlt évtizedben jóváhagyott immunterápia egyik típusa a CAR T-sejtterápia.
• Magas gyógyulási arány, átlagosan a kezelésben részesülő non-Hodgkin limfómás betegek több mint 74%-a él több mint 5 évet a diagnózistól számítva.

A limfómák kezelése

Típusától és stádiumától, valamint a beteg általános egészségi állapotától, egyéb tényezőitől függően változhat. Rendszeres orvosi, diagnosztikai megfigyelés – A limfóma egyes formáiról ismert, hogy nagyon lassan fejlődnek. A beteg és az orvos közösen dönthet úgy, hogy elhalasztja a limfóma kezelését addig, amíg a rák olyan tüneteket nem kezd okozni, amelyek zavarják a beteg napi tevékenységét. Ezalatt a pácienst időszakos vizsgálatra írhatják elő, hogy az orvos figyelemmel kísérhesse a rákot és annak progresszióját. Sugárterápia – A nagy teljesítményű energiasugarak pontosan eljutnak a daganat helyére, hogy károsítsák a rákos sejteket. Kemoterápia – Erőteljes gyógyszereket adnak be intravénásan vagy tabletta formájában lenyelve, hogy megcélozzák és elpusztítsák a kóros sejteket. Csontvelő-transzplantáció – A nagy dózisú kemoterápia vagy a teljes test besugárzása után a pácienstől vagy donortól származó egészséges csontvelői őssejteket infúzióval juttatják a páciens véráramába, ahol eljuthatnak a csontokhoz, és segítik az elveszett csontvelő helyreállítását. Immunterápia – Célzott gyógyszereket adnak be, hogy segítsék a páciens immunrendszerét a rákos sejtek elpusztításában. A kiméra antigénreceptor (CAR)-T-sejt-terápiaként ismert speciális kezelés során mintát vesznek a páciens csíraellenes T-sejtjéből, ezeket a sejteket laboratóriumban újratervezik, hogy segítsenek nekik a rák elleni küzdelemben, majd a megváltozott T-sejteket visszajuttatják a páciensbe. A kezelések amellett, hogy gyógyulást hozhatnak sajnos mellékhatással is járnak, amivel számolni kell. Bélproblémák, száraz, fájó és viszkető bőr, fáradtság, hajhullás, hányinger és hányás, perifériás neuropátia (idegkárosodás), termékenységi problémák, alvási nehézségek léphetnek fel. A betegség ugyan gyakoribb a fejlett országokban, de szerencsére magas gyógyulási, túlélési aránnyal számolhatnak az érintettek. A Gyermekleukémia Alapítvány adó 1 százalék kampányában Te is támogathatod a limfómás beteg gyerekek gyógyulását!