A leukémia diagnosztizálása

A daganatos gyermek vizsgálatokra általában hosszabb-rövidebb ideje fennálló panaszokkal, tünetekkel kerül el vagy szűrővizsgálatok alapján merül fel a betegség gyanúja. Az onkológiai diagnosztikában a gyermek vizsgálatakor meg kell bizonyosodni róla, hogy valóban daganat áll-e a tünetek hátterében. Amennyiben igen, a gyermek vizsgálatakor meg kell határozni a daganat nagyságát és az esetleges áttétek jelenlétét a nyirokcsomókban és a távoli szervekben. A gyermek vizsgálatakor meg kell vizsgálni a daganat szövettani típusát, a beteg gyermek általános állapotát, valamint a társ-és kísérő betegségeket.

Nagyon sok információ kapható a beteg gyermek részletes kikérdezésével és fizikális vizsgálatával, amely a beteg gyermek megtekintését, szerveinek megtapintását és meghallgatását jelenti.

Az orvos és a daganatos gyermek első személyes találkozását egészíti ki a műszeres és laboratóriumi vizsgálatok egész sora.

A teljes és részletes kórtörtének ismerete mellett a diagnosztikai eljárások a következők lehetnek:

  • Csontvelő aspiráció vagy biopszia: az eljárás során a szegycsont vagy a csípőcsont csontvelőjéből vesznek mintát, amit aztán szövettani módszerekkel elemeznek.
  • Vérvizsgálatok (vérkép, vérkémiai vizsgálatok, kenet).
  • Képalkotó vizsgálatok: röntgen, CT, MR, ultrahang.
  • Nyirokcsomóbiopszia: a megnagyobbodott nyirokcsomóból mintát vesznek, és szövettani módszerekkel elemzik.
  • Lumbálpunctio: vékony tűvel a deréktájon beszúrva közvetlen a gerincvelő mellől agyvizet lehet venni, amit szintén szövettani módszerekkel lehet elemezni.