Egy család életében vannak napok, amelyek után minden megváltozik. Noeléknél egy ilyen időszak 2024 decemberében kezdődött. Először csak has- és végtag fájdalmak, jelentkeztek, később viszont kiderült, hogy sokkal komolyabb dolog áll a háttérben. Noel története a gyermekkori leukémia mellett a családi összetartásról és azokról a kapaszkodókról is szól, amelyek a nehezebb hónapokban is erőt adnak.
Az első jelek még nem mutatták, mekkora változás közeleg
Noel és családja élete 2024 decemberében változott meg. A kisfiú először hasfájásra és végtagfájdalomra panaszkodott, ezért a szülők természetesen elvitték a háziorvoshoz. Akkor még mindenki inkább egy kisebb fertőzésre gondolt, hiszen a tünetek nem utaltak egyértelműen súlyos betegségre.
Noel azonban nem lett jobban. Volt, amikor egyik napon egészen jól érezte magát, máskor viszont ismét rosszabbul volt, ezért sokáig nem lehetett pontosan látni, mi áll a háttérben. A fordulat végül egy családi összejövetelen érkezett, amikor a kisfiú hirtelen összeesett.
Mivel az édesapja éppen dolgozott, az édesanya pedig Noel három testvérével volt otthon, köztük a legkisebbel, aki akkor még szoptatós volt, végül a nagyszülők vitték be őt a nyíregyházi kórházba. Ott gyorsan kiderült, hogy nagyobb a baj, mint azt addig bárki gondolta volna: Noelnél leukémiát, azon belül ALL-t, azaz akut limfoid leukémiát diagnosztizáltak.
Hosszú hónapok következtek, de Noel szépen erősödni kezdett
A diagnózis után Noel az édesanyjával együtt a debreceni kórházba került, ráadásul rögtön az intenzív osztályra, mert nagyon rossz állapotban volt. Az első napok a család számára különösen nehezek voltak, az orvosok folyamatosan figyelték és kezelték a kisfiút. Szerencsére néhány nap után megindult a javulás, és ezzel együtt a kezelése is stabilabb mederbe kerülhetett.
Noel esetében a terápia nyolc hónapnyi, szinte folyamatos kórházi tartózkodást jelentett. Ez alatt az idő alatt nemcsak ő fáradt el fizikailag és lelkileg, hanem az egész családnak át kellett rendeznie a mindennapjait. Különösen a kisebb testvérek viselték nehezen, hogy Noel sokáig távol volt, és minden másképp működött otthon, mint korábban.
Mostanra Noel szerencsére már otthon lehet. A kezelése ugyan még nem zárult le teljesen, de jelenleg fenntartó kezelés alatt áll, vagyis gyógyszereket szed, és kéthetente járnak vele a tőlük mintegy 70 kilométerre lévő kórházba ellenőrzésre és kezelésre.
Sok erőt adott, hogy mindig volt, aki segítő kezet nyújtson
Egy ilyen helyzetben minden segítség felértékelődik. Noel családjának sokat jelentett, hogy a nagyszülők végig ott voltak mellettük. Nekik is köszönhető, hogy az édesapa meg tudta tartani a munkáját, hiszen a testvérek ellátásában és a mindennapi teendőkben volt, aki segítette a családot.
A betegség azonban így is komoly anyagi terhet jelentett számukra, elsősorban a sok utazás miatt. Bár autójuk van, a szülőknek egyelőre még nincs jogosítványuk, így a kórházi utaknál gyakran az egyik nagypapa segít nekik. Noel édesanyja azt is elmondta, hogy alapítványunk tavaly óta tartó támogatása nagy segítséget jelent számukra, különösen a tankolás költségeiben.
A család most abban is reménykedik, hogy hamarosan könnyebb lesz számukra a közlekedés, hiszen az édesapa a napokban teszi le a forgalmi vizsgát.
A mindennapok lassan újra megtelnek iskolával, barátokkal és bringázással
A most 10 éves Noel szerencsére jól van. Iskolába is tud járni, bár egyelőre még magántanulóként, külön teremben foglalkoznak vele, hogy a lehető legkisebb legyen a fertőzésveszély. Óvatosan már közösségbe is mehet, és a barátaival sem szakadt meg a kapcsolata: a kórházi hónapok alatt telefonon és interneten tartották egymással a kapcsolatot.
Noel egyik legnagyobb öröme a biciklizés. Amikor meglátogattuk, éppen bringázni volt, és hazaérve nagy örömmel fogadta az ajándékát: egy biciklis bukósisakot, valamint térd- és karvédőket. A sisakot rögtön fel is próbálta, és alig akarta levenni.
A család nagy terve, hogy együtt elmennek kirándulni, ahová Noel természetesen a biciklijét is magával szeretné vinni. Ehhez fontos volt a megfelelő védőfelszerelés, így most már ez sem állhat az útjába. Noel azt is elmesélte, hogy szeret iskolába járni, és nagyon várja, hogy egyszer újra a többiekkel együtt tanulhasson. Kedvenc tantárgya nincs, de egy dologban teljesen biztos: a kedvenc étele a tészta, szinte bármilyen formában.
A család most abban bízik, hogy Noel eredményei továbbra is jók maradnak, és a kezelés is szépen halad tovább. Még vannak előttük fontos állomások, de ma már sokkal több a kapaszkodó, mint a bizonytalanság. A Gyermekleukémia Alapítvány ezen az úton továbbra is Noel és családja mellett áll, hogy a következő időszak is egy kicsit könnyebb lehessen számukra. Ha szeretnéd, hogy minél több leukémiával küzdő gyermek és család kapjon valódi segítséget a nehéz hónapokban, támogasd te is a Gyermekleukémia Alapítvány munkáját.
