Szandi asztalán alig maradt üres hely, amikor előkerültek a festékek, filcek és színes ceruzák. Rögtön választott egy színt, és festeni kezdett, miközben lelkesen mesélt. Életvidám, csacsogó ötéves kislány, aki a legszívesebben rajzolna, játszana, és újra találkozna az óvodai társaival. Az óvodában még mindig várja a jele és a helye, most azonban hetente kezelésre jár, saját korosztályával pedig többnyire csak a kórházban találkozik.
A gyermekkori daganat felismerése: amikor a panaszok többet jeleznek
Szandra története rávilágít arra, miért kritikus kérdés a gyermekkori daganat korai diagnózisa, hiszen a tünetek gyakran félrevezetőek lehetnek. A kislány küzdelme már születése előtt megkezdődött: 33 hetesen, koraszülöttként jött világra, miután édesanyjánál a terhesség 28. hetében méhnyakrákot állapítottak meg. Az édesanyát azonnal meg kellett műteni, de Szandi szerencsére egészségesen született, és négyéves koráig semmi nem utalt arra a hosszú és nehéz útra, amely a családra várt.
A felhőtlen kisgyermekkor 2024 májusában tört meg, amikor Szandinál makacs székelési problémák jelentkeztek. Édesanyja többször is elvitte orvoshoz, ám hiába készültek ultrahang- és röntgenvizsgálatok, az eredmények nem mutatták ki a panaszok valódi okát. Mivel a kislány éppen akkor kezdte az óvodát, a tüneteket kezdetben pszichés eredetűnek vélték. Bár a család pszichológushoz is fordult segítségért, a szakember nem talált lelki eredetű problémát, a testi panaszok pedig továbbra is fennálltak.
A bizonytalanság novemberben fordult drámai irányba, amikor a vizeletürítés is nehézkessé vált, és állandó katéterezésre lett szükség. Az édesanya megérzéseire hagyatkozva újabb orvost keresett, aki azonnali, részletes kivizsgálást indított. A fél éve tartó kálvária végén a diagnózis lesújtó volt: egy 10 centiméteres, rosszindulatú kismedencei lágyrész daganatot találtak a farokcsontnál, amely ekkorra már a tüdőbe is áttéteket okozott.
A diagnózistól a heti kezelésekig
Szandit 2024. november 24-én vették fel a debreceni kórház onkológiai osztályára. A kemoterápia hatására a kismedencei daganat valamelyest összezsugorodott, eltávolításához azonban így is nagy műtétre volt szükség. A 8 és fél órás beavatkozás során a daganattal együtt a farokcsontot is eltávolították. Szandi és az édesanyja 2024 novemberének végétől 2025 májusáig szinte folyamatosan kórházban volt.
A család terhei azonban itt nem értek véget, a sors újabb csapást mért rájuk: Szandi kezeléseivel egy időben az édesapa stroke-ot kapott. Miközben a kislány a kemoterápia utáni álomba merült, édesanyja a közeli klinikára sietett át férjéhez, majd vissza Szandi mellé, miközben a 13 éves fiukról, Noelről, a nagyszülők gondoskodtak. Bár az édesapa azóta szerencsére felépült, ez a hosszú, kórházban töltött időszak alapjaiban formálta át a család mindennapjait és összetartozását. 2025 júniusában végre hazamehettek. Szandi előbb havonta kapott kemoterápiát, jelenleg pedig hetente jár gyógyszeres kezelésre, amely mellett immunterápiát is alkalmaznak. A tüdejében lévő számos kisebb daganat sebészi eltávolítása nem lehetséges. Ezek egy speciális daganattípushoz, a teratomához tartoznak, amelynél az elsődleges és leghatékonyabb kezelés általában a műtéti eltávolítás lenne. Szandi esetében az orvostudomány jelenlegi állása szerint nincs ismert gyógymód erre az állapotra.
Családtámogatás gyermekkori daganat idején
A küzdelem azonban ma is tart: a legutóbbi ellenőrző vizsgálatok sajnos azt mutatták, hogy az egyik daganat a tüdőben növekedésnek indult, 7-ről 12 milliméterre nőve. Ez az eredmény nagy aggodalomra ad okot, hiszen azt jelzi, hogy a betegség továbbra is aktív. Az orvosok jelenleg is keresik a legjobb megoldásokat, hogy a tüdő működését megőrizzék és a folyamatot lassítsák. Bár a jövő bizonytalan, Szandi édesanyja a mából merít erőt: minden percet értékel, amíg a kislánya mosolyog.
Szandi nem járhat közösségbe, pedig a betegsége előtt egy évet tölthetett óvodában. Hetente egyszer a helyi pedagógiai szakszolgálat szakembere foglalkozik vele otthon, hogy a fejlődése folyamatos maradjon. Az édesanyja GYOD-ban részesül, az édesapa pedig vasipari vállalkozásából tartja fenn a családot. Az édesanya rendszeresen jár pszichológushoz, és Szandival is foglalkozik pszichológus, hogy támogatást kapjanak a bizonytalanság és a kezelések terhei mellett.
Amikor támogatást adunk, nem a betegség kimenetelét ígérjük meg, hanem egy valós teherből vállalunk egy kis részt. A Gyermekleukémia Alapítvány 2025 óta támogatja a családot. A segítséget a heti kórházi utak benzinköltségére is fordíthatják, így a rendszeres kezelésekhez szükséges utazás kisebb anyagi terhet jelent, a támogatás pedig a hosszú ellátás egyik valós, folyamatos költségéhez járul hozzá.
A Gyermekleukémia Alapítvány továbbra is igyekszik Szandra és családja mellett állni a gyógyulás felé vezető úton. Ha teheted, támogasd te is a leukémiával, limfómával és daganatos megbetegedéssel küzdő gyermekeket, hogy minél több család kaphasson segítséget a legnehezebb időszakban.
