Az interjút Viktória édesanyjával, Emesével készítettük.
Mikor derült ki, hogy Viktóriának csont daganata van?
– Nem voltak tünetei, ezért is volt furcsa. 2016. január végén egyik nap nagyon beduzzadt az alkarja. Azt hittük, meghúzódott a karja. Bevittük a Heim Pál Gyermekkórházba, ahol megröntgenezték. A röntgen sem zúzódást, sem törést nem mutatott, így már akkor daganatra gyanakodtak az orvosok. Később az MRI-fölvétel kimutatta, hogy Viktóriának csontdaganata van. februárban biopsziát vettek tőle, február végén pedig már megkezdték nála a kemoterápiás kezelést. Nem volt hatásos a kemoterápia, sajnos amputálni kellett Viktória karját. Az amputáció után még kapott három kemoterápiás kezelést, mert a szövettani eredménye rossz lett. Azóta rendeződtek a dolgok, jelenleg várjuk, hogy elkészüljön a protézise.
Viktória hogyan viselte a kórházi kezeléseket?
– Elég nehezen, megterhelték a kezelések, és a kórházban töltött hosszú idő, de szerencsére tudomásul vette. Kapott egy laptopot, amivel sokat játszott. Ez kilendítette őt a rossz hangulatából.
Mint szülő hogyan élte meg az elmúlt időszakot?
– Nagyon nehezen. Össze kellett magunkat szedni és tovább kellett lépni, nem lehetett magunkba fordulni. Nagyon nehéz volt 2016. Vikinek van két testvére, rajtuk most jönnek ki inkább az elmúlt időszak nehézségei. Nehéz volt szembesülniük azzal, hogy amikor testvérük hazajött, nem volt haja, aztán nem volt karja.
Viktóriának vannak álmai, nagyon szeret énekelni és táncolni. Emese elmondása szerint sokszor mondja neki, hogy énekesnő vagy táncosnő szeretne lenni. Viki harmadikos, az egy év kihagyás ellenére könnyen beilleszkedett az iskolai környezetbe.
– Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy foglalkozzék a gyerekével annyit, amennyit csak tud, és minden apróságra figyeljen oda, ha bármi van, akkor rögtön orvoshoz kell vinni. Mindig előre kell nézni.
Viktória családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozzuk.