Egyszerű iskolai vizsgálaton derült ki, hogy a 10 éves Noémi beteg. Daganatos beteg. A mája és tüdeje tele volt kisebb-nagyobb tumorral. Mindez tavaly februárban történt.
Hogy miből indult? Noéminek 3 éve felfedeztek a bal lábában egy daganatot, amivel kétszer megműtötték. A szövettan szerint jóindulatú tumor volt, viszont a második operáció után a lába elkezdett összezsugorodni. Kiderült, hogy a műtét sajnos nem volt sikeres, amit későn vettek észre, így a rosszindulatú sejtek hamar elburjánzottak egy nagy, illetve több apró tumort okozva a májban és a tüdőben.
Milyen kezelésekkel próbáltak segíteni a kislánynak?
„Miután megtudtuk a diagnózist, legalább 1 hónapon át különböző vizsgálatokat végeztek, hogy megtudják, mi lenne a leghatásosabb kezelési mód Noéminek. Háromszor vettek biopsziát, emellett fel is nyitották a kis testét, hogy teljesen biztosak legyenek abban, amire gyanakodtak. Sajnos beigazolódott a gyanú, rosszindulatú daganatot találtak. Áprilisban elkezdték a kemoterápiát, amit 2 hónapon át kapott, ám eredménytelenül. Nem használt, nem gyógyult tőle, csak a haja hullott el, amit egyébként tragédiaként élt meg, hiszen a haja volt mindene. Külföldi orvos véleményét is kikérve úgy döntött Noémi kezelőorvosa, hogy abba hagyja ezt a kezelési formát és egy ún. gátlós kezelést fog alkalmazni.”
Ez a kezelési forma segített a gyógyulásban?
„Igen. Arra volt jó és még most is tart, hogy meggátolja a már meglévő daganatokat a növekedésben és terjedésben. Előnynek mondható, hogy a kis haja ettől már nem hullik, hanem kinőtt.”
Hogy viselte Noémi ezt az embert próbáló helyzetet?
„Ahogy bekerültünk a kórházba, 4 hónapig nem engedtek haza. A vége fele már alig bírta bent, honvágya volt. A kezelőorvosunk jóindulatán múlott, hogy végre haza mehettünk egy rövid időre, megsajnálta Noémit. A kemoterápia nehéz volt. Sokszor belázasodott, szédült, étvágytalan volt, lefogyott, összesen 17 kg-os lett, ezért vénásan táplálták 1 hónapon át. A hangulata is ingadozott, kedvetlen volt és szomorú. Elkeseredettségében azt mondta egyszer, hogy minek egyen vagy igyon, úgysem engedik ki a kórházból. Mi mindig mellette voltunk, ám az orvos, amikor közölte velünk, hogy Noémi gyógyíthatatlan beteg, megtörtünk. Sajnos ő ezt látta rajtunk, kénytelenek voltunk elmondani neki mindent. Érthető módon megijedt, aztán megmagyaráztuk neki, hogy ha igazán akarja, meggyógyul. Egy kis idő múlva bátran azt mondta nekem, tudja, hogy meggyógyul, hiszen ha nem így lenne, nem is látná értelmét a kezeléseknek, nem is szedné be a gyógyszereket.”
Mi hiányzott a leginkább Noéminek a kórházban töltött idő alatt?
„Az otthona. A régi környezete, amiből hirtelen kiszakadt. Bántotta, hogy most már nem mehet ki, nem szaladgálhat, nem találkozhat a barátnőivel, osztálytársaival. Emellett ő nagyon szereti az állatokat. Otthon sokat jártunk az egyik barátunkhoz, akinek lovai vannak. Noémi imád lovagolni. Most azonban a fertőzésveszély miatt nem igazán mehet állatok közé. A nyáron kapott tőlünk egy pincsikutyát. Oda van érte, viszont óvatosan vagyunk, állandóan fürdetjük, ápoljuk, nehogy valami gondot okozzon Noéminek.”
Pillanatnyilag milyen a kislány állapota?
„Jól van, viszont iskolába nem járhat a gyenge immunrendszere miatt. Még könnyen elkaphat a többi gyerektől bármit, ami nála végzetes is lehet. Második osztály második félévétől már kimaradt az iskolából, azóta magántanuló. Jelenleg nehezen tudjuk megoldani a taníttatását, mert itt Pesten sok nehézség árán viszem be nap mint nap az iskolába. Tömegközlekedési eszközzel járunk, ami igen ártalmas Noémire nézve. Ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk Újszászra, ott megoldható, hogy eljöjjenek a házunkhoz a tanárok hetente kétszer 4 órára és foglalkozzanak vele. Ez jelenti a legjobb megoldást, hiszen így nem tesszük ki őt semmiféle veszélynek. Az otthoni iskola nagyon segítőkész. Tavaly például adtak egy laptopot Noéminek, hogy tudja tartani a kapcsolatot azokkal, akikkel a kórházi tartózkodása miatt nem találkozhatott. A kislányom jelenleg gátlós kezelést kap. Erre 3 hetente kerül sor, emellett pedig minden nap szednie kell kétféle gyógyszert kapszula formájában, ez is a terápia része. A gátlós kezelés lényege az, hogy ne növekedjen és terjedjen tovább a daganat. Januárban megyünk ismét vissza a kórházba egy nagyobb ellenőrzésre. Mivel több, mint 1 éve kapjuk ebben a formában a gyógyszereket, nemsokára szünetet kell tartanunk, ami kicsit félelmetesnek tűnik. Tartok tőle, hogy ismét elkezdenek növekedni és terjedni a daganatok. Ettől eltekintve Noémi remekül van. Teljesen jól érzi magát, nem beteg. Nagyon meg szeretne gyógyulni, még azt is mondta, hogy vágják le a beteg lábát és talán akkor meggyógyul. Az orvosok szerint a kislány nem műthető egyelőre. Kizárólag akkor lenne esély az operációra, ha a máján vagy a tüdején a daganatok egy része eltűnne. Addig ez a művelet nem lehetséges.”
Drága kis Noémi, kívánjuk, hogy a várva várt gyógyulás minél hamarabb bekövetkezzen Nálad és ismét boldog, felhőtlen életed legyen!
