Roland már kisgyerekként kénytelen volt megbirkózni a rákkal. Története 2007 júliusában kezdődött, amikor a fiúnál elkezdődtek a rosszullétek; az elviselhetetlen fejfájás, a folyamatos hányás és fáradság a végkimerülésig. Ezek mind olyan tünetek, amelyek bárkinél jelentkezhetnek és könnyedén elmúlnak, de Rolandnál nem ez történt. Egy idő után már fel sem bírt kelni. Végül a fiút laborvizsgálatra küldték a szekszárdi Balassa János Kórházba. Ott derült ki, hogy agydaganata van.
„Borzasztó volt az a nap, amikor megtudtuk, hogy Rolandnál nem holmi egyszerű betegségről van szó, hanem a rák támadta meg a szervezetét. Roland iskolájában, amint megtudták, hogy mi történik a fiammal, mindenki egy emberként állt mellé és reggel úgy indították a napot, hogy az egész iskola Rolandnak küldött lélekben erőt és kitartást.” – emlékszik vissza a fiú édesanyja.
A diagnózis felállítása után a gyermeket késedelem nélkül átszállították Pécsre és azonnal megműtötték a Pécsi Gyermekklinika Onko-hematológiai Osztályán. Ott azt mondták: „egy napon múlott az élete”. Ha nem szállítják át még aznap Szekszárdról Pécsre, a fiú ma már nem lenne életben.
Augusztus 3-án Rolandot késedelem nélkül meg kellett operálni. Az orvosok pillanatokon belül gépre tették, hogy csökkentsék az agynyomást, amely a daganat miatt alakult ki. A műtét reggel 8-tól délután 3-ig tartott. Egy 8-10 cm-es vágást ejtettek a koponyán, amin keresztül sikerült eltávolítani a rákos tumort, de csak ezután jött a neheze. A kezelések, a kemoterápia és a sugárkezelés.
Roland 2 blokkban kapta 5-5 napon át az újonnan összeállított kemoterápiás kezelést. Karácsonykor vért kellett kapnia a vörösvérsejtszám rohamos csökkenése miatt. A sugárkezelések sem maradhattak el, januártól 36 napon át sugarazták az érintett helyen.
Úgy tűnik, Rolandnak a sugárkezelés befejeztével lezárult egy nehéz fejezet az életében. Túl van rajta és ez a lényeg. Roland édesanyja örömmel újságolta, hogy fia tünetmentes, nem fáj a feje, nincs hányingere, egyszóval jól van. Havonta járnak kontrollra, 2012. szeptember 12-én voltak utoljára.
Beszélgetés Rolanddal:
Hogy érzed magad?
Roland: Jól vagyok, köszönöm, nincs semmi panaszom.
Hogyan emlékszel vissza a betegséged kezdetére?
Roland: Mindenre emlékszem, ami akkor történt. Nagy rosszul voltam. Édesanyám, nagynéném segítségével alig tudott kierőszakolni egy CT-t Szekszárdon.
Nehéz volt a kezelés?
Roland: A kemoterápia nagyon nehéz volt, legyengültem, nem ettem, mert nem volt étvágyam és hányingerem volt. Legtöbbször az ágyban voltam, de ha erősebbnek éreztem magam, sétálgattam a folyosón.
A kórházban töltött idő alatt mi hiányzott leginkább Neked?
Roland: Borzasztóan hiányzott a családom, a barátaim.
Mi az, ami erőt tud adni ebben a nehéz helyzetben?
Roland: A hit és a család. Hit nélkül nem lehet ezt végigcsinálni, de ugyanúgy a család nélkül sem. Azt hiszem …ez a két legfontosabb dolog az életben… és a barátaim.
Ma hogyan gondolsz vissza arra a keserűségekkel tele időszakra?
Roland: Nem nagyon gondolok rá. Jó érzés túl lenni ezen az egészen. Előre kell nézni.
Üzensz valamit sorstársaidnak?
Roland: Igen. Ne adják fel, semmiképpen nem szabad. Én tudtam, hogy meggyógyulok.
Roland „tudta, hogy meggyógyul”. Végigcsinálta. Önmagáért és a családjáért. De nem csak Neki fontos a családja, hanem a családnak is Ő. Amíg bent feküdt a kórházban, édesanyja végig ott volt mellette. Az apa és nagyszülők is teljes odaadással kivették részüket Roland támogatásából. Amit csak kívánt és meg tudott enni, a nagymama azonnal elkészítette, a nagypapa pedig buszra szállt és már ott is volt a finomságokkal.
A telefonok állandóan csörögtek, Roland iskolájából folyton érdeklődtek, egy emberként próbált mindenki segíteni.
Roland, te egy bátor harcos vagy! Tudtad, hogy meg fogsz gyógyulni, akartad és sikerült!
Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11702036-20689775
