leukémiás.hu

ADÓSZÁMUNK 18181036-1-41
EMAIL CÍMÜNK info@leukemias.hu
HÍVJON MINKET +36 1 356 2136
TÁMOGASSON MINKET

Krisztofer informatikus lesz

A most tizenhárom éves Krisztofernél 2012/2013 fordulóján diagnosztizáltak Akut Limfoid Leukémia (ALL)-t., azonban pozitív hozzáállásának és kitartásának köszönhetően mára a teljes gyógyulás felé tart.

Az interjút Krisztofer anyukájával, Máriával készítettük.

Milyen nehézségeik voltak, mikor kiderült a betegség?

Hirtelen és rosszkor, karácsonykor tudtuk meg. Megrázó és váratlan volt a hír számunkra. A hasát és a fejét fájlalta. Először nem volt konkrét diagnózis, de éreztem, hogy beteg. Az ügyeletről Normaflórral hazaküldtek, mert szerintük nem volt semmi baja. Mikor később megállapították a leukémiát az olyan hirtelen sokk volt, amit nem is tudok leírni. Maga a megsemmisülés. Át kellett rendezni mindent, felborult az egész életünk. A férjem a nagy lányommal otthon, mi pedig a kórházban maradtunk, mert Krisztofer félt az orvosoktól. Nem tudtuk, meddig nem jöhetünk haza, végül egy hónap után engedtek el minket először hétvégére. Emlékszem, ez nagyon sokat jelentett neki. Később egyre könnyebb volt. Itthon mindent a férjem vett át. A lányom ekkor 14-15 éves volt és nagyon anyás. Ő is magába fordult.
Nekem helyt kellett állni, hogy a gyerekem lássa, ezt el lehet bírni. Mindig lent sírtam, sosem a kórteremben. Nem omolhattam össze. Sokat segített a család és kórházi dolgozók is. A szombathelyi kórházról csak jót tudok mondani, annyit bíztattak. Egy ilyen betegség egy családot vagy széthúz vagy összetart.

Hogy viselte Krisztofer a kemoterápiás kezeléseket?

Szerintem Krisztofer jobban viselte, mint én. A gyerek rengeteg erőt ad az embernek. Egyszerűen fantasztikus, hogy viselik, mennyit kibírnak és közben nevetnek. Példát lehet róluk venni! Az emberek azt gondolják, hogy a szülő támogatja a gyermekét, mert ő az erősebb, de szerintem ez sokszor fordítva van.
Az alapítványunk miben tudott Önöknek segíteni?

A kórházban a főorvos úr ajánlotta, hogy igényeljük a családtámogatást, addig nem is tudtunk róla. Ez nagyon jól jött, mert így a kórházihoz hasonlóan biztonságos körülményeket tudtunk biztosítani otthon is a fertőtlenítőszerekkel és egyéb higiéniás kiegészítőkkel. Erről a lehetőségről mindenkinek tudnia kéne!
Jelenleg is egykeresős a család, mert engem nagyon megviseltek a történtek és több betegségem is lett közben, amelyek miatt nem tudok dolgozni. A lányom viszont hamarosan munkába áll, hogy segítsen minket.

Mit tanácsol szülőként azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek?

Kitartást, összetartást a családban és bizalmat! Érdemes figyelni a többieket, akik már gyógyultak. Van, akinek már gyereke van azóta. Csodálatos, nem?

Nehéz, de megéri küzdeni. Nem szabad föladni! Látom a gyerekem ahogy megy iskolába a többiekkel. Ez minden áldozatot megér. A barátok a család és a gyerekek adnak erőt.

Meséljen Krisztoferről, hogy van most?

A sok kórházi tartózkodás miatt nagyon nem volt más lehetősége, mint számítógépezett. Addig sok időt töltött a szabadban, kint játszott. Annyira rákapott a gépre, hogy itt a faluban neki szól a többi gyerek is, ha valami elromlik. Nagyon érdekli és informatikus szeretne lenni.

És Önök, hogy vannak?

A családot még jobban összekovácsolta, jobban odafigyelünk egymásra, mint előtte, pedig régen se voltak széthúzások. Bennem sok minden átértékelődött. Ebben az anyagias világban sem számít a bajban a pénz. Nincs fontosabb az egészségnél, mert, ha az nincs, nincs semmi. És persze a tartalmasan eltöltött idő is felértékelődött a szememben!

Krisztofer családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozzuk.