A következő családinterjúban megismerhetjük Gergőt, aki 4 éves kora ellenére megvívta élete talán legnagyobb csatáját. Gergőt januárban akut limfoblasztos leukémiával diagnosztizálták. Számos kezelésen és vizsgálaton túlvan, az aktív terápia időszaka lezárult. Jelenleg fenntartó kezelésben részesül.
Gergő történetéről és az elmúlt 7 hónap megpróbáltatásairól Gergő édesanyja, Roxána mesélt nekünk.
Hogy derült ki Gergő betegsége, milyen panaszokkal fordultak orvoshoz?
Gergő idén januárban egyik-pillanatról a másikra belázasodott. Ez pont hétvégére esett, de mivel azt gondoltuk, hogy egy szokványos vírussal vagy megfázással van dolgunk, kezdetben nem aggódtunk. A láza viszont nem akart szűnni. Elvittük az orvoshoz, aki észrevette, hogy a nyirokcsomói is meg vannak nagyobbodva. Továbbküldött minket vérvételre, illetve felvette a szegedi kórházzal a kapcsolatot, mert Gergő vérében alacsony volt a neutrofil szám, ami nem sejtetett jót. Szegeden azt javasolták, várjunk még egy hetet és aztán ismételjük meg a vérvételt. Mivel annak az eredménye is rossz lett, így csontvelő biopsziára került sor. A vizsgálatot követően azt hittük, fellélegezhettünk, mert Gergő tíz nap láz után hirtelen jól lett, megszűntek a panaszok. Ám ekkor kaptunk egy telefont, hogy meg kell ismételni a biopsziát, mivel valamit találtak. Hidegzuhanyként ért minket, nem értettük minek, mert Gergő jól volt. Megbeszéltük a következő vizsgálat időpontját, majd másnap Gergő ismét belázasodott és a lába is fájni kezdett. Újra 10 nap láz következett, de most már 40 fokos, csillapíthatatlan láz. A lába pedig annyira fájt, hogy nem bírt ráállni…Gergő végül két hónapig nem tudott felkelni az ágyból. A tünetek erősödése miatt egyre sürgetőbbé vált a vizsgálat, így előrehozták a csontvelő biopsziát január 2-ára. Az eredmény igazolta, hogy súlyos betegséggel állunk szemben, Gergőnél leukémiát diagnosztizáltak.
Hogy zajlottak a kezelések? Hol tartanak jelenleg a folyamatban?
A diagnózis felállítása után gyorsan zajlottak az események, pár napra rá már beültették a portot és megkezdődött a kemoterápia. Nem is emlékszem, hány kezelést kaptunk végül, de rengeteget. Januárban kezdtük el az aktív terápiát és augusztus elején fejeztük be. Talán jobb is nem emlékezni rá, így könnyebb visszaidézni ezt az időszakot. Az első kemoterápiát végig sírtam. Azt láttam, hogy az orvosok csak speciális gumikesztyűvel nyúltak a kemoterápiás infúzióhoz…belegondolni is rossz volt, hogy ez a méreg bekerül a gyerekem szervezetébe. Borzasztó érzés volt, sosem féltem ennyire, de tudtam, hogy ettől fog meggyógyulni.
Augusztus 7-én befejeződött az aktív kezelés, már itthon vagyunk. A fenntartó kezelés fázisába léptünk, ami előreláthatólag másfél évig fog tartani, azaz 2025 januárjában érünk a végére. Ez már tablettás formában zajlik. Emellett havi egy lumbálás vár még ránk decemberig és további vérvételek. Ha minden jól megy, Gergő jövőre már közösségbe is mehet, elkezdheti az óvodát. Erre úgy vélem, nagy szüksége van, mert összesen csak két hónapot járt oviba, a társas kapcsolatok hiányoznak az életéből. Gergő igazi covid gyerek, mikor egy éves lett és végre mehettünk volna játszótérre, akkor ütött be a vészhelyzet, így az is kimaradt. Ennek ellenére bízom benne, könnyen hozzászokik majd a többi gyerekhez, nem lesz gond a beilleszkedéssel.
Hogy viselték a kezeléseket? Mennyire tudta felfogni Gergő, hogy mi történik vele?
Gergő hároméves volt, mikor bekerültünk a kórházba. A negyedik szülinapját is ott töltöttük. Azt gondolom, minél kisebb a gyerek, talán annál könnyebb, mivel kevésbé tudja felmérni ennek a betegségnek a súlyát. Egy ilyen pici gyerek még minket követ, tőlünk kap mintát, így próbáltuk tartani magunkat és azt sulykolni, hogy ez egy olyan betegség, mint bármely másik, gyógyítható. Szerintem sokat segített neki, hogy nem látott rajtunk nagy ijedtséget.
Gergő egy nehéz természetű kisfiú. Akaratos és makacs, mindig annak kell történnie, amit Ő szeretne. Az, hogy kórházba kényszerültünk és be volt zárva, az borzasztó volt. Az első 30 napban haza sem mehettünk. Az első két hónap nehezen ment, de aztán sikerült belerázódnunk. Egy idő után már azt mondták, ő az egyik legjobb kedvű kisfiú az osztályon. Ezt nagyon jól esett hallani.
A kezelések mellékhatásaként szembe kellett néznünk egy kardiológiai problémával, aminek a következtében a qtc idő megnyúlt, így elnyúlt a kezelési idő. Ezzel egy időben el kellett hagyni az Emetron szedését, vagyis a hányáscsillapítót. Párszor előfordultak rosszullétek, de tudtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot, másnapra kutya baja sem lesz. Néha volt egy kis láz és az utolsó kezeléskor annyira aftás lett a szája, hogy beszélni és enni is alig bírt. Ezeket nem könnyű megélni, de bevallom, rosszabbra számítottam. Talán a legnehezebb azt volt elviselni, mikor Hiába próbáltam felvidítani, sehogyan sem ment. Gergő az 1. és 3. blokkban kapott szteroidoktól befelé forduló lett. Csak ült és bámult maga elé. Borzasztó volt őt ilyen kedvetlennek látni! Mégis, viszonylag kevés mellékhatással sikerült megúsznunk. Azt gondolom, a többi kis sorstársunkhoz képest Gergő egészen jól viselte a beavatkozásokat. Már csak a járásán kell picit finomítani, mert még mindig csámpásan megy.
Az eredményei gyakran olyan jók voltak, hogy hétvégére többször is hazaengedtek minket. Ez a pár nap sokat számított, különösen, hogy várt minket otthon még három tesó is. A legkisebb közülük másfél éves volt, aki még szoptatás mellett aludt el. Sajnos a sok stressz hatására elapadt a tejem.
Igyekeztük a férjemmel megosztani a terhet, én hétköznapokon, ő hétvégéken volt Gergő mellett. Gergő testvéreinek is jár egy hatalmas taps: a nehéz kezdetek után (az elsős kislányom 4 hónapig minden alkalommal sírt, mikor Szegedre mentem leváltani a férjemet), viszonylag jól kezelték ezt a nehéz időszakot. Ezt a videóchatnek tudtam be, hiszen olyan volt, mintha én is otthon lennék: el tudták mesélni, mi volt a suliban.
Mi segített Önöknek, mi adott kapaszkodót ebben a nehéz helyzetben?
Nagyon megijedtünk, nem akartuk elhinni, hogy ez velünk történik. Azt hiszem, ilyenkor minden szülő magában keresi a hibát, mit rontottunk el, miért épp velünk történik. Aztán szép fokozatosan megtanultunk úgy tekinteni erre a betegségre is, mint egy megfázásra vagy vírusra. Elhittük, hogy ebből is van kiút, van rá orvosság. Azt hiszem, nekünk az segített a legtöbbet, hogy próbáltuk kevéssé komolyan venni. Ez is csak egy betegség, amit le lehet győzni. Mikor az első héten bekerültünk a kórházba, jött egy bohócdoktor. Ő mutatta meg, hogy mekkora szükség van ebben a helyzetben a vidámságra. A nevetés tényleg gyógyít! Attól kezdve sokat bohóckodtunk, ami Gergőnek és nekünk is sokat segített. Utólag azt gondolom, egy baleset sokkal nagyobb tragédia, mint egy betegség. Ezt még vissza lehet fordítani.
Nagyon nagy segítség volt számomra, amikor az egyik doktorbácsi bejött a szobánkba, és elmesélte, hogy gyerekként ő is daganatos volt. Bátran kérdezhettem tőle. Megkönnyebbülten láttam, hogy se testi, se szellemi károsodást nem okozott a kemó: hiszen felnőtt, visszanőtt a haja, és még diplomát is szerzett!
Bármennyire is aggódtak a rokonok, barátok, mégis az osztályon lévő anyukák értették meg legjobban, hogy min megyünk keresztül. Pár mondatot válthattunk az ebédosztásnál, de Messengeren egyfolytában kapcsolatban voltunk. Együtt sírtunk, nevettünk, aggódtunk egymás gyerekéért, vártuk a reggeli vérkép eredményét az eeszt oldalán. Jókat pletyóztunk (hiszen nők vagyunk 😊), kicsit kizökkentettük egymást a mindennapos kórházi létből.
Mire fordítják az Alapítványunk által folyósított családtámogatási összeget?
Az Önöktől kapott pénzt egy borítékba félreteszem. Ez elsősorban azért van, mert úgy érzem, ezt Gergő kapta, neki jár. Ha nem lenne beteg, nem kaptuk volna. Elvenni nem szeretném tőle, hiszen pl. az élelmiszer vásárlást eddig is meg kellett oldani, és ezután is meg kell. Nem mondom, hogy nem lett több a kiadásunk a Szegedre való ingázások miatt (főleg hogy viszonylag sokszor jöhetett haza 2-3 napra, csak autóval lehetett őt szállítani). A pénzből egy belföldi nyaralást tervezünk, egy igazi gyerekparadicsomba, hiszen hosszú hónapokig kellett Gergőnek és a másik három gyermekemnek nélkülöznie a családot, a közös programokat. Köszönjük szépen, hogy ehhez Önök is hozzájárulnak.
Köszönjük szépen Gergő édesanyjának, hogy felidézte az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Kívánunk Gergőnek mielőbbi teljes gyógyulást, csintalan, szép gyermekéveket és az egész család számára egy gyönyörű kikapcsolódást!
