Bazsi, aki fájdalmak közepette is vidáman csacsog

A következő történet főhőse, a most 3 éves Bazsi, akinél tavaly nyáron akut limfoblasztos leukémiát állapítottak meg. Kemény egy évet tudhat maga mögött a mindig jó kedvű, beszédes kisfiú, aki kisugárzásával, önfeledt gyermeki kacajával életet vitt a kórház falai közé. A kis Balázs túlvan az aktív terápiás szakaszon, jelenleg fenntartó gyógykezelés alatt áll.

Az interjút Bazsi édesapjával, Attilával készítettük.

Hogy derült fény kisfiúk betegségére?

Minden tavaly április végén kezdődött. Bazsinak volt egy múlni nem akaró négynapos láza, így a gyerekorvoshoz fordultunk. A doktornő úgy vélte, valami vírust kaphatott el Balázs. Rá két napra a fülét kezdte el fájlalni, így újra elindultunk, hogy kivizsgáltassuk, mi lehet a gond. Enyhe fülgyulladást állapítottak meg. Ezzel kezelték, ám időközben egy-két lépcsőfokról leesett, majd nem sikerült lábra állnia. Nem ütötte meg magát, látszólag nem sérült meg, de mégis fájdalmai voltak, így elmentünk az ügyeletre. Megröntgenezték a bokáját, de a kép nem mutatott sérülést. Másnapra nem szűnt a fájdalma, ezért ismét becéloztuk az ügyeletet. Újból megröntgenezték, teljeskörű vizsgálatot végeztek, vért vettek. Semmit sem találtak, még csak zúzódást sem. A vérkép jelzett egyedül enyhe gyulladást, amit a korábbi fülgyulladásnak tudtak be. Úgy gondolták, a fülgyulladás ráhúzódott Bazsi ízületeire és emiatt fájlalja a lábát. Már eltelt a május, de még júniusban sem változott a helyzet.

Újból elmentünk a doktornőhöz, hogy komolyabb kivizsgálás során végre megtudjuk, mi valójában a probléma, miért nem szűnik Bazsi fájdalma. A háziorvosunk beutalt minket egy immunológushoz, aki vérvételt javasolt. Ez tavaly június 27-én volt. Másnap reggel sor került a vérvételre és délben már csörgött a telefonunk. Az eredmény sokkoló volt. Délután Bazsit már mentő vitte Szegedre.

Megkezdték az ilyenkor szükséges vizsgálatokat, mint például csontvelő mintavétel. Összesen három helyen – Debrecenben, Szegeden és Pécsett – vizsgálták és fejtegették párhuzamosan Bazsi eredményeit.
Másnap délután kaptuk a rossz hírt, miszerint a diagnózis leukémia.

Én épp akkor értem haza a munkából, mikor hívtak minket a kórházból. A feleségem is dolgozott, Bazsira otthon vigyáztak. Padlót fogtunk mind a ketten. Gondoltuk, hogy nagy a baj, ha már három város kórháza dugja össze a fejét…de, hogy ekkora, arra nem számítottunk. Két napig alig tudtunk magunkhoz térni.

Nagy szerencsénkre nagyon jó orvosok és nővérek kezébe kerültünk. Ahogyan szakmailag, úgy emberileg is. Részletesen elmagyarázták, mire számíthatunk, miképp történik majd a kezelés, milyen esélyeink vannak, mire kell ügyelni. Kellett pár nap, mire picit fellélegeztünk, megemésztettük és pozitívan indultunk neki ennek a hosszú útnak. Tudtuk, hogy ennek idő kell, türelmesnek kell lennünk.

Milyen módon folyt Bazsi kezelése?

Miután kiderült a diagnózis, azonnal megkezdték a kezeléseket. Másnap kezdetét vette a kemoterápia gyógyszer és infúzió formában is. Sok kezelésen vagyunk túl. Bazsit folyamatosan megfigyelés alatt kellett tartani, gyengélkedett. Már nem is tudom, hány lumbáláson esett át, bár azt legalább élvezte a bódultság ismeretlen érzése miatt. Többször kapott vért, a trombocitaszáma meglehetősen alacsony volt, újra kellett tanulnia járni. Köszönettel tartozunk a kórház dolgozóinak, akik támogattak minket a gyógytornásztól kezdve a lelkisegítőig. Jó kezekben voltunk.

A feleségem végig bent volt Bazsival a kórházban, én pedig ingáztam. A munkahelyemen megértőek voltak, idő előtt eljöhettem a munkából. Van egy idősebb fiúnk is, akinek így a gondozása egyedül rám hárult. A szüleink Erdélyből valók, így sajnos ők nem tudtak segíteni, de hál’ Istennek sok barátunk van, akik végig mellettünk álltak.

Ha jól emlékszem, Bazsiék hat hétig haza sem jöhettek. Eleinte minden nap mentem a kórházba, de ez anyagilag rettentően megterhelő volt, így egy idő után már csak minden második nap látogattam őket. Ez a rendszeresség viszont muszáj volt, mivel tiszta ruhára és új játékokra folyamatosan szükség volt. Őszintén szólva, nem bírja ki az ember, hogy ennél ritkábban menjen. Legszívesebben minden percben ott lenne, ám valamiből elő kellett teremteni a havi betevőt.

A hat hét kórházban töltött idő után, augusztus környékén már egy napra hazajöhettek, majd később több napra vagy egy teljes hétvégére. Egyre többet voltak itthon és egyre kevesebbet a kórházban. Óriási örömünkre a karácsonyt és a szilvesztert Bazsi együtt ünnepelhette velünk az otthon melegében.

Februárban fejeztük be a kemoterápiát, amit annyira jó eredménnyel zártunk, hogy másnap már Bazsit haza is engedték a kórházból. Kétnaponta kontrollra jártunk, de végre újra együtt volt a család. Azóta gyógyszer formájában fenntartó kezelés alatt állunk. Múlt héten voltunk lumbáláson, majd egy hónap múlva megyünk újra. Két lumbálás van hátra összesen, a továbbiakat egyelőre nem tudjuk. Lassan egy hosszú és fájdalmas fejezet végére érünk.

Hogy viselte Bazsi a kezeléseket és hogy van most?

Bazsi egy örökmozgó kisfiú, nagyon szeret játszani, ugrálni, cseverészni. A kezelések alatt, mikor épp nem tudott járni, az ágyon ülve játszott. Bármivel, mindennel. Ha bejött valaki a kórterembe, azonnal elkezdett vele csacsogni, meginvitálta játszani. Vidáman vette az akadályokat. Az egész családunkra jellemző egy végtelen optimizmus és jókedv, ami Bazsinál is adott. Ő kérdezgette a feleségem, hogy „Anya, jól vagy?!”. A nővérkék szerint Bazsi nélkül csendes az élet a kórházban. Ha Ő bent van, zeng az egész folyosó, az egész kórterem. Ő vitt életet a szürke falak közé. Nem semmi kissrác, nagyon büszkék vagyunk rá.

Persze, adódott néhány alkalom, mikor levert volt. Többek között mikor branült szúrtak a karjába, vagy mikor sokat hányt. A gyógyszerek nagyon megviselték, a mellékhatások azonban elkerülhetetlenek. Ügyesen bekapkodta őket, de teljesen elvették az étvágyát. Alig evett és mellette sokat hányt. A megfelelő táplálás érdekében szteroidokat kapott, amitől teljesen felpuffadt az arca. Ez a másik végletet szüli, megállás nélkül csak evett volna.

A másik tipikus nem kívánt tünet a hajhullás. Nekünk ezzel szerencsénk volt. Eleinte csak megritkult a haja, de nem ment el. Az utolsó kezelés alkalmával, februárban hullott ki neki teljesen, de Bazsikám mára már szép kis frizurával rendelkezik és jól van.

Többféle gyógyszert szed hétközben és van egy, amit kizárólag minden szombat reggel. Utóbbi nagyon legyengíti, napokig alszik és nincs étvágya, hányingerrel küzd. Szerencsére azonban egy-két nap alatt jobban lesz. Tesójával sokat nevetnek, játszanak, vitatkoznak. Pont, ahogy kell, sokat harcolnak, de összetartanak a bajban. A nagyfiúnk is jött velem mindig a kórházba, ott volt Bazsi mellett végig.

Miben tud az Alapítványunk segíteni Önöknek?

Amióta Bazsi fenntartó kezelés alatt áll, kevesebbet járunk Szegedre, mint korábban, de az ingázás így is kimerítő anyagilag. Bazsi immunrendszere még gyenge, sok vitaminra, ásványi anyagra, fehérjére van szüksége, így igyekszünk minél jobb minőségű, tápláló, friss élelmiszert vásárolni. Arra is figyelnünk kell, hogy ezeket kis kiszerelésben vegyük, mert felbontás után két nappal Bazsi már nem eheti meg azokat. A minőségi ételek azonban nem a pénztárcabarát áraikról híresek. Próbáljuk a saját oldalunkról megvonni a nem létszükségletű termékeket, hogy Bazsi szükségletei biztosítva legyenek.

Az Alapítvány által nyújtott családtámogatásnak hála könnyebben nyúlunk a pénztárcánkba, ha Szegedre kell utazni akár lumbálásra akár kontrollra, vagy ha kiürült a hűtő és be kell vásárolni. Egy komoly, kórházi jelenlétet igénylő betegség anyagilag is éppoly megterhelő, mint lelkileg. Jó érzés, hogy van hova fordulni egy kis támogatásért.

Mit üzenne hasonló sorsba kerülő családoknak?

A három és legfontosabb dolog véleményem szerint az orvosokba vetett maximális bizalom, tanácsaik megfogadása és a pozitív hozzáállás. Mindemellett nagyon ügyeljünk rá, hogy a gyerekünk ne lássa a letörtséget, félelmet a szülein. Ettől a gyerkőc is befordul és megijed.

Kellenek kapaszkodók, mankók. Nemcsak egy ilyen speciális esetben, hanem alapvetés az élethez is. Egy nehéz helyzetben ez még jelentősebb, sok erőt lehet meríteni a barátok és Isten szeretetéből. A vallás, az Istenbe vetett hit számunkra mindig is mérvadó volt, az utóbbi évet is megkönnyítette átvészelni.
Nyitottan, pozitívan, hittel és türelemmel várni a gyógyulást, mert jönni fog. Ezt üzenném a sorsunkban osztozó családoknak.

Comments are closed.