B. Yoav leukémiás gyermek története

„Az egyetlen ok, amiért képes vagyok minden egyes napot végigcsinálni: a mosolyod.”

Yoav mosolya

Húsz hónap. Ennyi csak, nem több. Belefér egy karácsony, egy húsvét, egy iskolakezdés, pihenés, nevetés, még több munka, húsz fizetés, nyolcvan hétvége… De mit jelent Neked? Mennyit élsz 20 hónap alatt, megteszed-e, amit lehet? Kell-e küzdened, hogy megleld a helyed?

20 hónap talán nem olyan sok egy ember életében, de valakinek maga az élet. Egy húsz hónapos gyermek már a maga sajátos nyelvén kommunikál; gagyog és mászik, tudja jelezni, hogy mi történik a pelusban, ki tudja fejezni érzéseit, képes megtenni önálló lépéseit. Ettől azonban még védtelen, a környezetére van utalva, ezért fontos, hogy mindig fogjuk a kezét. Segítséggel és szeretettel ezek a törékeny kisemberek óriási dolgokra képesek. Erről szól a következő történet.

Yoav: egy név, egy fiúcska, egy család, egy történet, egy harc…egy életért. (mindenki egyért)

A nem mindennapi nevet különleges családtörténet magyarázza: B. Yoav szülei magyarok, de évekig Izraelben éltek, ahol elsőszülött fiuk, a most négyéves Ilay született. A család később visszaköltözött Magyarországra, ahol húsz hónappal ezelőtt, főhősünk meglátta a napvilágot. A kisfiú édesanyja, Lilla derűsen mesél jelenlegi életükről és borús múltjukról. Minden tavaly novemberben kezdődött, amikor is mindannyiuk élete egyetlen szempillantás alatt változott nyugodt édenből háborgó pokollá.

– Yoav egyik napról a másikra hirtelen megbetegedett. Szokatlanul nyűgös volt és szüntelenül piszkálta pici fülét. Egyetlen percet sem tétováztunk, azonnal orvoshoz fordultunk, aki középfülgyulladást diagnosztizált és két héten át ennek megfelelően is kezelte. Azután olyan ijesztő dolog történt, amire álmunkban sem gondoltunk volna: Yoav arca lebénult. Egyik fele sírt, a másik meg se rezzent. Tagadhatatlanul kétségbeestünk. Neurológiai vizsgálatok sora következett, majd találkoztunk azzal a doktornővel, akinek mindent köszönhetünk. Ő vette észre ugyanis, hogy a kisfiam mája megnagyobbodott. Az ultrahang daganatot mutatott ki a hasüregben, ezért Yoavot haladéktalanul a Tűzoltó utcába vitték. A szövetmintából állapították meg biztosan, hogy rosszindulatú daganat van a mellékveséjén, úgynevezett neuroblstoma, amely már áttétet is képzett. A legnagyobb sokk mégis az volt, amikor a férjemmel megtudtuk, mi Yoav betegsége. Egyetlen szó: leukémia. És tudtuk, addigi életünk megváltozott.

– Hogyan viselte Yoav a kezeléseket?

– Megműtötték és tizenegy kemoterápiás kezelést kapott, ötven napja pedig még csontvelő-transzplantáción is átesett. Szerencsére nagyon jókedvű, stramm srác, még a kemoterápiás kezelések alatt is megőrizte vidámságát. Az ő derűje az, ami erőt ad nekünk. Sőt nem csak nekünk, hanem még a nővérkéknek is. A múltkor egyikük azt mondta: „Yoav, ha így mosolyogsz, még nehezebb nekem, hogy meg kell szúrjalak.”

– Volt a kisfiának valamilyen kedvenc játéka, ami vele volt a kórházban?

– Nem, nem volt ilyen játéka, kendője, vagy kabalája. De ott voltam neki én! Nagyon anyás lett a kórházban töltött hónapok alatt, a köztünk lévő kapocs még erősebb lett. Tárgyakhoz viszont nem ragaszkodott, sőt a kemoterápia alatt még a cumizásról is leszokott. Ez is egy eredmény, és én örülök neki.

– Yoav bátyja hogyan élte meg ezt az időszakot?

– Ilay önzetlen, tündéri kisfiú, igazi jó testvér. Nem látta az öccsét kórházban feküdni, nem is láthatta. S bár alig jutott időm, hogy vele legyek, nem volt féltékeny, amiért főleg az öccsével foglalkozom. A maga gyermeki módján megértette, mi történik. Egyszer azt mondta: „Yoav hasát felvágták, kivették, ami rossz volt és kidobták a kukába. Most már egészséges lesz!” Őszintén szólva a férjem és én csak azt kívánjuk, hogy a próféta szóljon Ilayból.

Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11702036-20689775