Az 5 éves Dani története

Dani még idén márciusban betegedett meg. A hónap végén vette észre az anyukája, hogy a kisfiú bal füle fölött egy kis csomó nőtt. Ekkor ez még nem tűnt veszélyesnek, akár egy ütésnek is betudható lett volna. Vártak egy picit, hátha visszahúzódik, de két nap múlva nőtt egy újabb, még nagyobb csomó.

Ekkor elvitték Danit a szentesi gyerekosztályra, ahol megvizsgálták, és pár nap múlva továbbküldték Szegedre, mert ekkor már gyanítani lehetett, hogy komoly a probléma. Itt hamarosan műtétet hajtottak végre a kisfiún, ennek során eltávolították a csomókat, és mintákat küldtek szövettani vizsgálatra. Pár nappal később kiderült, hogy Daninak nyirokrákja van. Az orvos részletesen tájékoztatta a szülőket a gyermek állapotáról, elmondta, hogy bár Daninál a betegség egy igen agresszív formáját találták, mégis van ok a reménykedésre, ugyanis még időben „sikerült elkapni”, mert csak a nyaki részen terjedt szét, és nem érintette a csontvelőt.

Április első hetében kezdték el a kemoterápiás kezelést. Daninak előre szóltak, hogy nehéz lesz, sokat kell majd a kórházban lenni, kap sok szurit és tablettát is. Mivel tudta, hogy mire számítson, látszólag nem rémítették meg a történtek, úgy állt hozzá az egészhez, mintha egy hétköznapi betegségről lenne szó, ő így is fogta fel: „Az infúzió segít a jóknak legyőzni a rosszakat.”

Már rögtön az első héten lumbálást végeztek a kisfiún. Aztán újra és újra… Utána infúziós kezelések, majd újabb lumbálás következett. Érdekes módon Dani elég jól viselte ezeket a megpróbáltatásokat, főleg az elején. Lelkileg nem látszott meg rajta a sok szenvedés, bár fizikailag néha eléggé a padlóra került, ez olykor külsőleg is látszott rajta, máskor csak a vizsgálati értékeken.

Dani nem unatkozott a kórházban, kifestőzött és játékos feladatokat oldott, amíg kapta a gyógyszereket.

Aztán következett a neheze… Pár hét múlva a kemoterápia második harmadában a kisfiú más összetételű kezelést kapott, ettől igencsak rosszul lett. Levertség, fejfájás, és hasmenés kísérte ezt az időszakot, ekkor már nehéz volt kitartani. Érdekes módon azonban ebben az időszakban jobb volt a vérképe, mint az elején, amikor még fizikailag jobban érezte magát, és nem viselte meg annyira a kemoterápia.

Amikor lehetett, a kezelések után hazautaztak a mintegy ötven kilométerre lévő családi házba. Dani ilyenkor nagyon boldog volt, de kicsit beárnyékolta az örömét, hogy az immunrendszere gyengesége miatt nem találkozhatott senkivel, és nagyon hiányoztak neki a barátai, a félbehagyott óvoda.

A kemoterápia már a vége felé jár, durván egy hónap van még hátra belőle. Azután már csak gyógyszeres utókezelésre kell számítani, és gyakori orvosi ellenőrzésre. Fél év elteltével, ha a kezelőorvos is jónak látja, Dani folytathatja az óvodát. Addig marad az otthoni játék, főleg a legózás, mert ez a kisfiú kedvence. A gyermeke betegsége miatt az édesanya nem tud dolgozni, ami a négytagú család számára nagy bevételkiesést jelent. Dani nagyon szereti három éves kisöccsét, sokat játszanak együtt.

Dani kitartása, optimizmusa példaértékű mindannyiunk számára, életszeretetből jelesre vizsgázott. Szívből kívánjuk neki, hogy mihamarabb gyógyuljon meg, és újra a barátaival lehessen!

Dani 2014. június 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.