A tizenhat éves Józsefnél leukémiát diagnosztizáltak, szerencsére már a gyógyulás útjára lépett, de rögös út vezetett idáig.
Az interjút édesanyjával, Marcellával készítettük.
– Októberben leépült a gyerekem, kezdte elveszíteni az öntudatát. Ekkor kerültünk be a szolnoki kórházba, onnan az intenzívre, aznap pedig föl is vitték a Tűzoltó utcai gyerekklinikára. Az életéért harcoltak. Megkaptam a diagnózist: a fiam leukémiás. Később lekerültünk a hematológiára, Józsinak a májával, és a szíve bal oldalával is voltak problémái, valamint kétoldali tüdőgyulladást is kapott. Mélyaltatásban tartották ekkor, gépeken tartották. A következő két hónap nagyon nehéz volt, Józsinak mindent újra kellett tanulnia: járni, enni, beszélni. Sokáig pelenkázni kellett. Kemoterápiás kezelést kapott, most júniusban kapja az utolsó kezelését. Szerencsére utána már csak a záróvizsgálatokra kell járni.
– Saját állapotához képest jól vitte végig ezt a betegséget. Sokszor nem értette, miért pont ő lett beteg. A kórházi időszakban sokat nézett TV-t, mobiltelefonozott, laptopozott és tablettezett. Csendes és nyugodt gyerek, elfoglalta magát. Most hatodikos magántanuló.
– Szülőként nagyon nehezen életem meg a fiam betegségét, sokat szenvedtem. Sokáig hibáztattam magamat. Most is rettegek attól, hogy kiújul a betegsége. Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, benne marad az emberben. A hasonló helyzetben lévőknek azt tudom tanácsolni, hogy legyenek kitartók, bízzanak a gyógyulásban, és abban, hogy minden jóra fordul.
József családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozzuk.
