Kedves Olvasóink!
Segítőkész támogatóinknak köszönhetően idén, immár harmadszorra is megrendezésre került június 23. és 29. között a Szelidi-tó partján térítésmentesen, teljes ellátást és szervezett programokat biztosító egyhetes nyári gyermektáborunk, melynek ismét a festői környezetbe illő dunapataji Fecske üdülő adott otthont.
Ahogy eddig, most is a leukémiából, illetve egyéb daganatos vagy vérképzőszervi megbetegedésből felépülő, vagy kifelé lábaló, de már megerősödött immunrendszerrel rendelkező gyerkőcök és testvéreik voltak a tábor résztvevői.
Úgy véljük, a táborozás a legelemibb élmény, amit egy gyermeknek adni lehet. Különösképpen igaz ez olyan gyermekekre, akik hosszú hónapokon, olykor éveken keresztül a kórházi falak között töltik mindennapjaikat szociálisan izolálódva. Az egy hetes tábor során a gyerekeknek lehetőségük van megtapasztalni olyan élményeket, melyek a betegség alatt kiszorulnak életükből. Így találkoznak azzal, mi az, hogy önállóság, barátság, „mi-tudat”, közös küzdelem egy-egy csapatverseny kapcsán és az azzal járó megosztott öröm.
Az időjárás ugyan nem volt mindig túl kegyes hozzánk, de a borús időt kompenzálta a hangos gyermeki kacaj, az igazi önfeledt jókedv és a színes programok.
Ha Dunapataj, akkor Kalocsa, ha pedig Kalocsa, akkor a méltán híres paprika. Ellátogattunk a kalocsai Paprikamúzeumba és Fazekasműhelybe, valamint kisvonattal bejártuk Kalocsa utcácskáit, melyek valóban szemet gyönyörködtetőek.
A csöpörgő eső elől a fazekasság, az üveg-és pólófestés rejtelmeibe menekültünk, vagy a színes cukorkákra emlékeztető gyöngyökkel egy időre ékszerésszé avanzsálódtunk és leptük meg csinos kiegészítőkkel egymást és magunkat. Ám előfordult, hogy kenyérsütésbe fogtunk, majd a saját készítésű, kemencében ropogósra pirult cipókat mind el is tűntettük egy jó vacsora kíséretében. Na meg aztán nincs is jobb, mint egy borús napot közös mozizással zárni pokrócok és popcorn társaságában.
Ha kisütött a nap, az energiaszint nőtt, így házi sportbajnokságot rendeztünk vagy tótúrára indultunk, hogy felfedezzük a Szelidi-tó növény-és állatvilágát. Mindezt tapasztalt túravezetővel, hogy a Kékmoszat tanösvény ötödik kilométerének végére meg tudjuk mondani, kik alkotják a „nádi énekkart”. Lévén, hogy tótúrára indultunk, a csónakázást sem hagyhattuk ki. A Duna partot egyik délután lovaskocsiról is szemügyre vettük, melyet egy regénybe illő hangulatú szabadban elköltött vacsora zárt. Persze, száraz időben az örök klasszikusok sem hiányozhattak, mint a számháború és az esti tábortűz.
Mindenki örömére egy teljes délutánt végül a strandon tölthettünk és kedvünkre ugrálhattunk egymás nyakából a vízbe, fröcskölhettük a másikat és néha megpihenve a napon szívhattuk magunkba az igazi perzselő nyári napfényt. Ha napsütés és nyár, akkor az átmulatott éjszakák sem hiányozhatnak. Rendeztünk karaoke-versenyt, együtt ugráltunk a „Nyári gyerekekre”, énekeltük az „Érik a szőlő, hajlik a vesszőt” és persze Fenyő Miki jóvoltából a partvis nyél is előkerült, majd indult a limbó-hintó. Jó pár óra kimerítő bulizás után pedig Tv-maci kísért minket az álmok mezejére, de legalábbis a faházainkba.
Azonban az éjszakák sem szólhatnak mindig csak a bulizásról, így igyekeztünk egy kalandos feladat elé állítani a kicsiket és nagyokat egyaránt. Egyik este éjszakai bátorságtúrára indultunk. Hősiesen álltuk a vaksötét erdőt annak minden ijesztő hangjával és világító szempárjával együtt, a csaholó kutyákra és a mocsaras területekre már fittyet sem hányva. Mert együtt voltunk. Fogtuk egymás kezét és tudtuk, hogy a másik is fél, de együtt bátrabban vettük az akadályokat. Hiszen nincs is annál jobb, mint igaz barátokra lelni, tagja lenni egy szerető közösségnek és félelmet, bánatot, örömöt megosztani. A közösség ereje, a kortársak szerepe, a szabad levegőn eltöltött idő. Ez az, ami elszigetelve, a kórházi falak között olyan nagyon hiányzik.
Bízunk benne, hogy táborunkkal sikerült ezeknek a kis Hősöknek egy életre szóló élményt és új barátságokat adni, amivel egy picit is kompenzálni tudjuk azt a sok nehézséget, amit Ők átéltek.
Elmondhatatlanul hálásak vagyunk támogatóinknak, hogy felajánlásaiknak köszönhetően megvalósulhat a táboroztatási programunk, mellyel több tucat gyermek arcára csalhatunk mosolyt!
Amennyiben Ön is szeretné támogatni a leukémiás és daganatos gyermekek gyógyulását – táborozását, akkor az Adója 1% -nak és Online Adomány felajánlásával teheti meg!