Ilyen volt az idei balatonlellei tábor

Kedves Olvasóink!

Nemrégiben beszámoltunk a Szelidi-tónál eltöltött egy hetünkről. A táborozás azonban még nem ért véget a dunapataji mókával, ugyanis rá két hétre, július 15. és 21. között a Balaton déli partján ismét faházakba költöztünk. A gyerkőcök között akadtak évek óta visszatérő kis hősök, de olyanok is, akik most először ízlelték meg Alapítványunk nyári táborának édes ízét. Ahogy eddig, most is a Kalória-üdülő barátságos házikói adtak otthont a Balatonra érkező 52 fős gyerekseregnek.

Ha Balaton, akkor mi másról is szólhatna egy tábor, mint a féktelen strandolásról. Az időjárás ez esetben kegyes volt hozzánk és igazán kiélvezhettük a balatonlellei riviérát. Rögtön a megérkezés örömére belevetettük magunkat a kellemes hullámok közé. A önfeledt szórakozás támogatóiként nagyszerűen szerepeltek az óriás unikornis, nyalóka és fánk úszógumik, melyekért időnként harcba kellett szállni, de minden bizonnyal megérte a küzdelmet. A fiúknak igazi amazonokkal kellett felvenniük a kesztyűt. A csata azonban nem csupán ezekért ment, hanem vízivetélkedő formájában is összecsaptak egymással a gyerkőcök.

Nem csak bőrünkön érezhettük a kellemes kékes-zöldes magyar tengert, hanem szemünket is rabul ejtette a gyönyörű látvány, melyet vitorláson utazva adott ez a mindenki szívéhez oly közel álló hatalmas tó. A Badacsony lankái, a tűző nap és a finoman cirógató szellő tette még festőibbé az élményt.

A strandolás nem az igazi, ha lángos és fagyi nincs. Hajóval át is szeltük egyik nap a Balatont, hogy a legjobb lángost kapjuk Révfülöpön. A sajtos-tejfölös lángos tényleg az igazi, de persze azért egy jó csavaros fagyinak is maradt hely a hasunkban.

Hébe-hóba magunk mögött hagytuk a tópartot és kezdetét vette a szabadtéri játékok lavinája. Ekkor hullahopp bajnokok, röpisek, focisták, ugróiskolások, cigánykerekező akrobaták hemzsegtek személyünkben a tábor udvarán. A sportbajnokság most sem maradthatott el, ám nem mindennapi edzők körében került erre sor. Alapítványunk kiemelt támogatója a Cutler Gym hálózat, melynek két képviselő – valóban csupa izom – tagja is tiszteletét tette táborunkban. Ádám és Kornél segített a sorversenyek levezénylésében és a csapatok erősítésében. Míg megfáradt testünket pihentettük, a testépítő srácok egy különleges motiváló beszéddel készültek nekünk, melyben igyekeztek minket sarkallni, hogy kövessük az álmainkat és emlékeztetni, hogy mindannyian kiemelkedőek vagyunk valamiben. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas erőket szabadított fel ez bennünk. Próbáltunk is élni kreativitásunkkal és szebbnél-szebb gyöngyfigurákat és -ékszereket, illetve saját festésű pólókat és üvegkockákat készíteni.

Az estéink sem teltek unalmasan. Volt szerencsénk részt venni a Magyar Nemzeti Cirkusz egy estjén. A Richter család jóvoltából egzotikus állatokat vehettünk szemügyre és egy nemsemmi show részesei lehettünk. A szelíd oroszlánoktól kezdve az ügyesen mutatványozó elefántokon át a törpe lovakig, az etethető zsiráfokig és a robosztus, ám jámbor tevékig megannyi állat látványa és tehetsége ejtett minket rabul. Az elképesztő attrakciót nyújtó kötél-és trapéztáncosok láttán elállt a lélegzetünk is. Együtt szurkoltunk, nehogy valamelyikük elhibázzon egy lépést. Addig visszafojtott lélegzetünk végül hangos nevetéssel távozott belőlünk, mikor a bohóc porondra került.

Nemcsak a cirkuszi sátor volt hangos tőlünk, hanem a tábor területe is, mikor felcsendültek a nyár slágerei és indult a hathengeres limbó-hintó egy-egy dizsi alkalmával. A buli a vonatozással hágott a tetőfokára, mikor egymás hátába kapaszkodva énekeltük az örök klasszikusokat.

Azonban mire észbe kaptunk, már pakoltuk is a bőröndjeinket és az utolsó közös ebédet fogyasztottuk el együtt. Aztán jött a fájdalmas búcsú, a szűnni nem akaró ölelések, a könnyes kis szemek. Ismét csodás egy hetet tudhatunk magunk mögött, újabb igaz barátokra leltünk és rengeteg életreszóló pillanatot raktároztunk el a borúsabb napokra.

Bízunk benne, hogy táboroztatási programunk még hosszú-hosszú éveken át meg tud valósulni és évről-évre megannyi élménnyel ajándékozhatjuk meg ezeket az elképesztően erős, valóban erőltetett menetet megjárt gyerkőcöket.

Szeretnénk nagyrabecsülésünket és hálánkat kifejezni nem csupán a támogatóinknak, akik nélkül táboraink nem valósulhatnának meg, hanem a táborvezetőnek, a felügyelő tanároknak, az orvosoknak, a nővérkéknek, akik tartották a frontot és mindent megtettek azért, hogy ezek a sok nehézséget megélt gyermekek egy örök éltre szóló élményt vigyenek magukkal a továbbiakra. Köszönjük!

Comments are closed.