Julcsi története is egy hétköznapi tünettel kezdődött. A hároméves kislány egyszer csak arra panaszkodott, hogy fáj a lába, és bár elsőre csípőficamra gyanakodtak, az ultrahang és a vérvétel gyorsan megmutatta, hogy gyermekkori daganattal állnak szemben. Kiderült, hogy egy csírasejtes daganat nyomta az ideget a lábában, és ezzel egy pillanat alatt új fejezet kezdődött az életükben.
Az első hetek a gyermekkori daganat diagnózisa után
A diagnózis felgyorsította az időt. Hétfőn még csak a fájdalom okát keresték, szombaton pedig Julcsi már az első kemoterápiás kezelésén vett részt. A gyermekkori daganat híre olyan hirtelen érkezett, hogy szinte fel sem foghatták, mégis azonnal döntéseket kellett hozniuk. A család a kezelések teljes ideje alatt a kórházban maradt egy külön szobában, ami különösen fontos volt, mert az édesanya közben kisbabát várt. Szerencsére az édesapa is ott lehetett, home office-ból dolgozott, így mindent megtettek azért, hogy Julcsi minél inkább gyermek maradhasson ebben a nehéz időszakban.
Ahogy teltek a hetek, a kezelések egyre inkább a mindennapok részévé váltak. Decembertől márciusig négy kemoterápiás ciklus követte egymást, miközben a kislány szervezete keményen küzdött, de szerencsére a terápia hatni kezdett. Az első vizsgálatkor észlelt hét centis tumort sikerült két-három centisre csökkenteni, majd februárban a farokcsont területéről teljesen eltávolították azt. Amikor az orvosok azt mondták, hogy minden nyúlványt ki tudtak venni, a család először érezte igazán, hogy a remény nemcsak egy szó, hanem a valóság.
Két kórház között a gyermekkori daganat kezelése idején
Miközben Julcsi harcolt, a család életében egy másik nagy esemény is közeledett. Az édesanya már a terhesség utolsó harmadában járt, és április tizedikén megszületett Mirko, Julcsi kisöccse. Az időzítés szinte felfoghatatlan volt. Az egyik nap még MR kontrollra mentek Julcsival, másnap pedig már a szülészeten voltak. Egyszerre volt jelen az életükben az öröm és a félelem, a megkönnyebbülés és a fáradtság, és ezt a kettősséget hosszú ideig cipelték magukkal.
A gyermekkori daganat utáni felépülés és a mindennapok
A kezelések után Julcsi vérképe és tumormarkerei szépen rendeződtek, ami minden kontrollnál egy újabb lélegzetvételt jelentett. Közben azonban a kemoterápia nyomot hagyott rajta: kiszáradással, étvágytalansággal is küzdött a kislány, és volt egy olyan időszak is, amikor szondán keresztül kapta a táplálékot, s a haja is kihullott.
Mostanra a haja visszanőtt, és újra a régi, élénk kislány, aki szeret nevetni, mozogni, felfedezni. Magán bölcsődébe jár kiscsoportban, ami az immunrendszerének is kímélőbb. Jelenleg a portot még nem távolították el, jövő márciusra tervezik a kivételét, addig kéthetente járnak kontrollra.
Egy ilyen betegséget átélni az egész család számára megrázó: az emlékek a nehezebb időszakokról, a félelem a jövőtől, hogy nehogy újra megtörténjen. Julcsi közben a maga módján dolgozza fel a történteket. Néha figyelemért küzd, máskor sokat játszik doktorosat, mintha a játékban próbálná újrarendezni azt, ami vele történt. Ezek apró jelek, de azt mutatják, hogy a gyermekkori daganat nemcsak a testet, hanem a lelket is próbára teszi, és a gyógyulás ezért mindig a család közös útja.
Julcsi története ma már nemcsak a betegségről szól, hanem arról is, hogy a remény hogyan születik meg újra és újra. Minden kontroll, minden jó eredmény, minden nevetés egy újabb lépés afelé, hogy ez az időszak egyszer majd valóban csak emlék legyen, és a család a gyermekkori daganat árnyéka nélkül élhesse tovább a saját, hétköznapi csodáit. Ha szeretnéd, hogy minél több érintett gyerek és szülő kapjon esélyt a nyugodtabb gyógyulásra, támogasd te is a családtámogatás programunkat. Minden segítség számít, és minden segítség erőt ad egy gyermektörténet szebb, jobb folytatásához.
