Az akkor 2 éves Dorinának 2009-ben feltűnően nehézkessé vált a járása, aztán nemsokára teljesen mozgásképtelenné vált. A szülők megijedtek, hiszen más képességét is elveszítette: egyszerre csak szótagolva, vontatottan kezdett beszélni. Remegett, szemei befelé fordultak, állandó hányingere volt és nem evett. Azonnal orvoshoz fordultak. Mandulagyulladást állapítottak meg, ám Dorina állapota egyre romlott. A szülők kétségbeesve hordták egyik kórházból a másikba, mire kiderült, a kislány rákos: rosszindulatú agydaganata van.
Hogyan fogadták a diagnózist?
„Láttam, amint megnyílik előttünk a Pokol kapuja. Megsemmisültünk ott, abban a pillanatban. Hirtelen minden elhomályosult. Utána is sokszor előfordult, hogy valaki beszélt hozzám, de az elmém nem fogta fel, mit is mond. Állandóan arra gondoltam, ami a kislányommal történt és történhet. Borzasztó keserűség volt bennem, főleg a tehetetlenség miatt. Sem a munkahely, sem a lakáshitel, sem a többi anyagi nehézségünk nem érdekelt, csak a daganatos kislányom gyógyulása.”
Hogyan kezelték Dorinát?
„Amint kimutatták az agydaganatot, másnap már meg is műtötték, hiszen minden nappal kevesebb volt az esélye a túlélésre. Nehéz műtét volt, 8-9 cm-es vágást ejtettek koponyáján. Ezután kezdődött a lábadozás. Nagy örömünkre hamar látszott a változás, elmúltak az operáció előtti tünetek, elkezdett beszélni, és annyit evett, amennyit elé raktunk. Ebből tudtuk, hogy gyógyul a daganatos betegségől, hiszen neki jó étvágya volt a betegség kialakulásáig.”
A műtét után szükség volt-e kiegészítő kezelésekre?
„1 évig voltunk bent a Tűzoltó utcai Kórházban kisebb-nagyobb megszakításokkal. A kezelések eléggé nehezek voltak, de a kislányom soha nem panaszkodott. Mi sem értettük, ez hogyan lehetséges, hiszen szenvedett, láthatóan rosszul volt, de nem elégedetlenkedett. Elhullott a haja, lázas, gyenge volt. A nővérkéknek mindig örült, mosolygott rájuk és viccelődött velük. A kemoterápia után elkezdték a sugárkezeléseket. Talán ez volt Dorina számára a legnehezebb időszak, hiszen maga a kezelési eljárás is megviselte őt, összeégett a kis füle és a fejbőre. Emellett pedig minden nap hajnalban keltünk, és 2 órát vonatoztunk Budapestre, mivel ide kellett járnunk a kezelésekre.”
Dorina ma hogy van?
„Nagy örömünkre jól van. Tavaly véget értek a kezelések, most már csak kontrollra járunk 3 havonta. Bízunk benne, hogy ezzel lezárult életünk legfájdalmasabb időszaka.”
Dorina és négy lánytestvére ma már boldogan játszik együtt otthonukban, számukra ez a szörnyű rákos betegség már csak egy rossz emlék. Kívánjuk, kicsilány, hogy soha többé ne kelljen kiállnod ilyen megpróbáltatásokat!
Dorina 2011 óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
