Milán 3 és fél éves. Jelenleg családtámogatási programunkban vesz részt, amelyet az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk. 1 évvel ezelőtt derült ki, hogy rákos; daganatot találtak a bal mellékveséjében. Édesanyja egyedül neveli, nehéz körülmények között. Sokáig anyaotthonban éltek. A helyzetük nagyon nehéz, az élet úgy hozta, hogy senkijük sincs; se édesapa, se nagyszülők, távoli rokonok is csak alig.
Hogyan derült ki, hogy a kisfiú rákos?
„Milánnak folyamatosan hasmenése, illetve láza volt. Megijedtem, tudtam, hogy valami nagy baj lehet. Persze a legrosszabbra nem gondoltam. Elvittem a háziorvosunkhoz, aki kivizsgálásokra küldött. A Tűzoltó utcai Gyermekklinikán megállapították, hogy a daganat sajnos rosszindulatú neuroblastoma. Mindez 2011 decemberében történt. Közölték az orvosok, hogy azonnali műtétre van szükség, így még aznap bent is maradtunk a kórházban, másnap pedig megműtötték a fiamat. Kiderült, hogy 1 nagyobb, illetve több kisebb daganat van. Hosszú órákon át tartott a daganatos szövetek eltávolítása. A nagyot sikerült kivenni, a többi sajnos bent maradt. Szerencsére a vesét nem érintette az operáció, viszont a sok apró daganat miatt szükség volt a továbbiakban kemoterápiás kezelésre.”
Hogy viselte Milán a kemoterápiás kezeléseket, hiszen akkor még csak 2 és fél éves volt?
„Eléggé nehéz volt az a bizonyos időszak mindkettőnk számára. A műtét után nem sokkal elkezdődtek a kezelések, pontosabban december 21-én, Karácsony előtt. Szerencsére 23-án hazaengedtek, nem kellett a kórházban ünnepelnünk.
Számos mellékhatás jelentkezett a rák kezelése során: láz, hasmenés, étvágytalanság, rossz közérzet, hányingere az volt, de nem igazán hányt. Kihullott a haja, a szempillája, a szemöldöke. Eléggé lefogyott, nem akart semmit megenni, még azt sem, amit előtte imádott.
Volt olyan eset, amikor nem engedték, hogy éjszakára bent maradjak vele. Az volt számára a legnehezebb. Mindig ki kellett találnom valamit, hogy ki kell mennem a mosdóba, vagy csak kilépek a folyósóra, de már akkor is sírt. Nagyon félt, hogy ott hagyom egyedül, de sajnos nem volt választásom. Reggel korán már mentem be a kórházba, hogy ott legyek az ágya mellett, ha felébred, viszont sokszor ébren volt, várt már.
Sokat sírtam, főleg az elején. Néztem rá, és folytak a könnyeim. Képtelen voltam erősnek mutatni magam, hiszen fájt a lelkem, hogy ő beteg, rákos. Amikor észrevette, hogy sírok, odajött hozzám, és annyit mondott: gyere anya, hadd töröljem le a könnyeidet. Aztán átölelt.”
Milyen hosszú ideig tartott a kezelések sora?
„2011 decemberétől 2012 április elejéig. Ez idő alatt sokat voltunk bent a kórházban, amikor viszont jobban érezte magát, hazaengedtek. Ugye a mi otthonunk az anyaotthon volt, aminek örültem; legalább van hová lehajtsuk a fejünket, ám nem tudtam ott steril körülményeket biztosítani Milánnak. Sokat aggódtam, hogy a többi gyermektől elkap valamit, hiszen egész nap nem tarthattam bent abban a kis, 8 m2-es szobában. Kívánkozott ki a többiek közé, hiszen azelőtt sokat játszottak együtt, most meg próbáltam mindenkitől elzárni. El is kapta többször az influenzát, de szerencsére nem lett belőle nagy baj.”
Pillanatnyilag hogy van Milán?
„Sajnos ez a típusú rák a legalattomosabb. Sosincs nyugta az embernek. Mindig attól félek, hogy kiújulhat. Úgy néz ki, nálunk ismét felütötte a fejét. Nemrég az ultrahangos vizsgálat kimutatott nála két apró daganatot, ám az orvos szerint ez az eredmény nem teljesen megbízható, majd január végén az izotópos vizsgálat nyújt pontosabbat.”
Tudjuk, hogy nagyon nehéz úgy Nikolettnek, mint Milánnak. Bízunk benne, hogy meggyógyulsz kisfiú, és többé nem kell letörölnöd édesanyád arcáról a könnyet. De ha mégis, reméljük, azok örömkönnyek lesznek, attól, hogy Te meggyógyultál!
