Zsófi egészségesnek tűnt, semmi baja nem volt azon a vírusfertőzésen kívül, amin tavaly márciusban esett át. Hiába múlt el azonban a betegség, a kislány mégis egyre fáradékonyabb, sápadtabb lett. Anyukája el is vitte őt újra az orvoshoz. Egy sima vérkép után már látszott, hogy komoly a baj, a debreceni klinikán pedig megállapították, hogy Zsófi leukémiás.
Estére már bent is tartották a leukémiás kislányt a kórházban, másnap pedig haladéktalanul elkezdték a kemoterápiás kezelést. Zsófi tisztában volt vele, hogy milyen betegségben szenved, hiszen az anyukája elmagyarázta neki, ezzel is felkészítve őt a rá váró megpróbáltatásokra. A kislánynak hamar kihullott gyönyörű szép, hosszú haja, a legnagyobb traumát mégis az iskolai osztályközösségtől, a kis barátoktól való elszakadás jelentette számára.
Míg Zsófi és édesanyja a kórházban voltak, a család otthon maradt másik fele sem volt könnyű helyzetben. A kislány 14 éves bátyja autista, számára a megszokott, állandó, változatlan családi környezet elengedhetetlen, így az édesanyja és kishúga hosszú távolléte őt is nagyon megviselte.
Sajnos egy idő után annyira megterhelte Zsófi a szervezetét a kezelés, hogy leállt a májműködése, tüdőgyulladást kapott, többször vesztette el az eszméletét, és intenzív osztályra került. Az első kilenc hónap volt a legnehezebb. Ezen az időszakon úgy tűnt, hogy szinte csak a csoda segítette túljutni őt.
A leukémiás kislány édesanyja szerint a kórházi pedagógusok és az egészségügyi dolgozók odaadó munkája sokat segített gyermekének a betegséggel járó fájdalmak, és kirekesztettség-érzés enyhítésében, a kezelésekkel járó napi ritmushoz való alkalmazkodásban. Hamarosan beilleszkedett a kórházi közösségbe, és igyekezett minél többet kihozni a rendelkezésre álló lehetőségekből.
Zsófi már otthon van, a fenntartó kezelést azonban még sokáig folytatni kell. Ez már nem annyira terheli meg a leukémiás kislány szervezetét, mint a kemoterápia, de azért alkalmanként emésztési zavarokkal és hányingerrel is járhat. Ezen kívül rendszeresen visszajárnak ellenőrzésre, és havonta egy alkalommal lumbálásra a klinikára. Ilyenkor közvetlenül a gerincvelői folyadékba juttatják a hatóanyagot, ami az agyvelőben esetlegesen előforduló alvó sejteket is elpusztíthatja. Sajnos a beavatkozást követő pár nap nagyon nehezen telik, ilyenkor Zsófi nagyon rosszul van.
A fentieket leszámítva, a kislány napról napra erősebb, látszik, hogy jó úton halad a gyógyulás felé. Az édesanyja bizakodó, az aktuális pozitív eredményeket értékeli, lépésenként haladnak együtt a küzdelmes úton. Zsófi legutóbbi vérképe is jó. Mióta egy kicsit jobban érzi magát, újra kézműveskedik, gyöngyöt fűz, rajzolgat.
Az iskolát Zsófi magántanulóként folytatta tovább, folyamatosan tanult a kórházban is, így sikeresen le tudott vizsgázni. Az anyukája reményei szerint idén szeptembertől már az osztályközösséggel együtt kezdheti el a kislány az ötödik osztályt. Jövő szeptemberben lesz egy kontroll csontvelő-vizsgálat, akkor derül ki, hogy mennyire volt hatásos a kemoterápia. Nagyon drukkolunk Zsófinak, hogy gyorsan gyógyuljon meg, és mihamarabb elkezdhesse a sulit a barátaival.
Zsófi 2014. március 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
