Misi tizenhét éves, szakközépiskolában tanul elektronikai műszerésznek, és a duális képzés részeként dolgozik is. Nagy tervei vannak: szeretné megszerezni a jogosítványát, ezt követően pedig a buszvezetői engedélyt, sőt egy esti képzésben a klímaszerelés rejtelmeit is elsajátítaná. Idén tavasszal azonban hirtelen nagyban megváltozott az élete.

A tünet, ami elindította a vizsgálatok sorát

A tavaszi szünet előtt Misinek fájni kezdett a nyaka bal oldala. Először azt hitte, hogy elfeküdte vagy megütötte munka közben, ezért megkérte édesanyját, hogy kenje be egy gyulladáscsökkentő kenőccsel. Az édesanyja azonban azt látta, hogy a nyaka vérvörös, és amikor hozzáért, egy jól kitapintható nagy dudort érzett. Még aznap elmentek a körzeti orvoshoz, aki sürgősségivel a veszprémi kórházba küldte őket kivizsgálásra.

Veszprémben nem mondtak semmi konkrétumot, csak annyit, hogy nem kell megijedni, azonban még akkor mentővel továbbküldték Misit a SOTE Tűzoltó utcai Klinikára. Ekkor még Misi édesanyjának a legijesztőbb feladat az volt, hogy életükben először a fővárosba, Budapestre kell utazniuk.

Hogyan ismerték fel a rosszindulatú daganatot?

A részletes vizsgálatok gyorsan kiderítették, hogy Misi nyakában egy fél sárgadinnye méretű daganat található: Hodgkin-limfómát diagnosztizáltak nála. A daganat az ütőér közelsége miatt sajnos nem volt műthető, ezért azonnal elindították a kemoterápiás kezelést, amivel a daganatot próbálták összezsugorítani.

Misi már nem kisgyerek, azonnal felfogta, hogy komoly a helyzet, és először nagyon megijedt. Azonban rendkívüli bátorsággal és érettséggel állt a kezelésekhez: úgy tekintett a betegségére, mint valamire, amin végig kell mennie, hogy aztán újra egészséges lehessen. Négy hónapot töltött kórházban, sokszor volt rosszul, elment az étvágya, tizenkét kilót fogyott, és a haja elvesztése is megviselte lelkileg. Szerencsére a fertőzések elkerülték, és áttét sem alakult ki nála. A jobb napokon igyekezett lefoglalni magát: legózott, telefonozott, és a kórházban megismert társaival együtt videójátékozott.

Új fejezet: vissza az iskolapadba

A kezelés hatott, a daganat teljesen eltűnt. Misi most már otthon van, csak kontrollra kell járnia, és nagy örömére jövő hónapban már újra mehet iskolába. Mivel a betegsége a tanév vége felé derült ki, sikerült úgy lezárnia az évet, hogy nem szükséges évet ismételnie, ami azért is fontos, mert komoly tervei vannak a jövőjével kapcsolatban.

A család, aki rengeteg erőt adott

Bár Misi szerencsés volt, mert a betegségét gyorsan felismerték és hatékonyan kezelték, ez a négy hónap nagyon megviselte a családot lelkileg és anyagilag is. Az édesanyja, aki egyedül neveli Misit és a húgát, végig mellette volt a kórházban, mindeközben elvesztette az állását. Külön megpróbáltatás volt az is, hogy Misi tizenhat éves húgát hónapokra egyedül kellett hagynia. Bár a kislány ügyesen megoldotta, és ellátta magát, lelkileg őt is nagyon megviselte ez az időszak. A családnak ugyan van autója, de mivel Misinek még nincs jogosítványa, az édesanyja pedig nem vezet, ezért mindig meg kellett kérniük valakit vagy betegszállítót kellett hívniuk, amikor Misit néhány napra hazaengedték a kórházból.

Egy meglepetés, ami sokat jelentett

Amikor kiderült Misi betegsége, bekerült az Alapítvány családtámogatási programjába. Azóta nagyon igyekszünk mellette állni, hogy a gyógyulásához minden szükséges támogatást megkapjon, és valamennyi terhet levegyünk a család válláról.

A legutóbbi látogatásunk alkalmával egy LEGO Technic Lamborghinivel leptük meg, ami nagy sikert aratott. Misi büszkén mutatta meg a kórházban felépített LEGO-gyűjteményét, majd mosolyogva elárulta: az új Lamborghininek sem kell sokáig a dobozban várakoznia, amint kilépünk az ajtón, már neki is áll az összerakásának.

A Gyermekleukémia Alapítvány (GYA) 2003 óta a gyermekekért dolgozik. Talán a korábbi nevünk alapján lehetünk a számodra ismerősek: Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány. Alapítványunk leukémiával, limfómával és más daganatos megbetegedéssel élő gyermekek családjait támogatja. Ha szeretnél te is hozzájárulni ahhoz, hogy a Misihez hasonló, hosszú kezeléseken áteső gyerekek a gyógyulásra, a családjaik pedig arra koncentrálhassanak, ami igazán fontos, támogatásoddal mellettük maradhatunk a nehéz hónapokban – egészen addig, amíg újra az iskola, a tervek és az álmok kerülhetnek előtérbe.