Berci egy 8 éves kisfiú, aki látszólag hétköznapi életet él. Imádja a star warst, a nindzsákat, a kardozást; egyszóval minden fiús játékot. Azelőtt sem volt ez másképp, hogy leukémiát diagnosztizáltak nála….
Berci kálváriája 2013 nyarán kezdődött, amikor erős fejfájásra panaszkodva édesanyja elvitte háziorvoshoz. Nem sokkal később a vérvétel nyilvánvalóvá tette, hogy a kisfiú rákos. A fehérvérsejtek száma olyan magas volt, hogy vér-transzfúzióra volt szüksége. Ezután kemoterápiás kezelést kapott. Immunrendszere legyengült és emiatt többféle betegség támadta meg a leukémiás kisfiút. Állapota a csontvelő-átültetés után kezdett javulni.
Utólag visszatekintve milyen érzelmek kavarogtak Önben, amikor kiderült, hogy Berci rákos?
Borzasztó trauma volt. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mindenben küzdést és a gyógyulást látva. Nehéz volt, hogy mit és hogyan mondhatok, mondjak Bercinek. Próbáltam úgy segíteni neki, hogy a mindennapi szurkálásokat is győzelemnek élje meg. Azt hajtogattam magamban, hogy meg fog gyógyulni és senki nem tudott ettől eltántorítani.”
„Bercinek van még egy kishúga, Detti, aki az anyukámhoz került, amikor beteg lett; nyolc hónapig ő nevelte. Nagyon jó testvérek, imádják egymást. Detti azóta is azt mondogatja, hogy mennyire hiányoztam neki a múltban és tudom, hogy arra az időszakra gondol, amikor ott élt anyukámmal.
Hogyan viselte Berci a betegségét, és hogy van most?
„Lelkileg nagyon nehéz volt neki, hiszen hirtelen történt minden. Egy gyerek, aki sosem volt beteg és minden nap reggeltől estig ugrabugrált, aztán egyik napról a másikra már a kórházban találja magát. Most viszont nagyon jól van, várja, hogy vége legyen az iskolának, aztán mehessen a nyaralni a nagyszüleihez.”
„Berci szeptemberben elkezdte az iskolát, igaz nagyon sokáig maszkot kellett viselnie. Most is, ha bárki tüsszög, köhög, akkor már veszi is fel a maszkot; egyszerűen óvja magát. Az orvosokkal hoztam meg azt a döntést, hogy menjen iskolába. Azt éreztem, hogy ez az egy év, amit ő a játékaival meg velem töltött….nehézzé tette az iskolai reintegrációt.. Számomra most tehát az a fő, hogy a közösségbe visszaszokjon.”
Bercinek és édesanyjának mindig is szoros volt a kapcsolata, ám a kórházban eltöltött idő, a sok közös beszélgetés és rajzolás még közelebb hozta őket egymáshoz.
„Őszinték voltunk vele. Amit az orvos elmondott, azt neki is elmondtuk. Tudta, hogy mit miért kap. Lerajzoltuk a rossz manókat és a jó manókat egy számegyenesen – amelyek a fehérvérsejteket jelképezték – és mindig jelöltük rajta, hogy mennyivel ment lejjebb és, ebből tudta, hogy mennyire van messze a hazamenet.”
Tiszta szívből kívánjuk Bercinek, hogy végleg meggyógyuljon!
Berci 2013. október 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
