Hunor története nem egyetlen nagy tünettel kezdődött, hanem visszatérő lázzal, végtagfájdalommal és egy olyan betegséggel, amely elsőre tüdőgyulladásnak tűnt. A család bízott benne, hogy a kisfiú hamar túljut rajta, de a panaszok újra és újra visszatértek. Végül 2025 júniusában derült ki, hogy a hamarosan 3 éves Hunornál akut limfoblasztos leukémia, vagyis ALL áll a tünetek hátterében.
A diagnózis híre az egész család életét átírta. Hosszú kórházi hónapok, kemoterápiás kezelések, otthoni gyógyszeres kezelés és folyamatos kontrollok következtek. Hunor azonban mindezek ellenére megőrizte vidám természetét: édesanyja szerint egy idő után ő lett az osztály „mókamestere”, aki a nehéz napokon is képes volt mosolyt csalni mások arcára.
Amikor a visszatérő tünetek mögött akut limfoblasztos leukémia állt
Hunor 2025 márciusában tüdőgyulladáshoz hasonló betegséggel került kórházba. Látszólag sikerült kilábalnia belőle, de a következő hónapban a tünetek újra jelentkeztek. Hetente egyszer belázasodott, végtagfájdalmai voltak, majd hétvégére jobban lett. A háziorvos kezelni próbálta a betegséget, de a helyzet nem javult, ezért vérvételre küldte őket a kórházba.
Az első eredmények alapján vírusfertőzést állapítottak meg, amire Hunor gyógyszeres kezelést kapott. Mivel azonban ez sem hozott javulást, édesanyja visszavitte a kórházba. Az újabb vérvétel már komolyabb problémát jelzett, ezért Hunor azonnal a hematológiai osztályra került.
A csontvelővizsgálat végül egyértelműen kimutatta, hogy leukémiával állnak szemben. Hunor esetében nagy szerencse volt, hogy a diagnózis viszonylag gyorsan megszületett: a kórházi vizsgálatok mindössze két hét alatt választ adtak arra, mi okozza a tüneteket. Ezután azonnal megkezdődött a kemoterápiás kezelés.
Kórházi hónapok, kezelések és egy kisfiú, aki vidámságot vitt az osztályra
Hunor szerencsére nagyon jól viselte a kezeléseket. A kemoterápia elején fáradékonyabb és aluszékonyabb volt, később azonban, ahogy édesanyja fogalmazott, „felpörgött”. Vidámsága, nyitottsága és mosolygós természete sokat segített az édesanyjának is a diagnózis utáni sokk feldolgozásában. Elmondása szerint ahogy Hunor jobban lett, ő is egyre inkább erőre kapott.
A kezelés alatt először 3 és fél hónapot töltöttek folyamatosan kórházban, majd egy ki-be járós időszak következett: két hét kórház, két hét otthon. Amikor otthon lehettek, Hunor egy kis “táskát” viselt, amely folyamatosan adagolta számára a gyógyszert. Ezt később egy újabb szakasz követte, amikor egy hét kórház és egy hét otthonlét váltotta egymást, végül pedig a kezelés végét újabb két hónap folyamatos kórházi tartózkodás zárta.
Az aktív kezelés Hunor számára a múlt hónapban ért véget, de a gyógyulás felé vezető út még nem zárult le. Jelenleg fenntartó kezelés alatt áll. Ez az otthoni gyógyszeres kezelés mellett azt jelenti, hogy kéthetente vérvételre járnak a 48 kilométerre lévő kórházba, havonta egyszer pedig két napot bent is kell tölteniük.
Hunor továbbra is jól bírja a kezelést, bár az eredményei még nem teljesen jók. Ahogy édesanyja mondta, jelenleg „elfogadhatóak”. Ez azt jelenti, hogy a kemoterápiás kezelést most a megszokott adagban kapja, de az adag emelését egyelőre nem teszi lehetővé a vérképe. Az aktív kezelés végén májmegnagyobbodást is kimutattak nála, amit azóta sikerült helyreállítani, emellett asztma is kialakult nála.
Mivel Hunor hamarosan 3 éves lesz, életkora alapján aktuális lenne az óvoda kezdése, de az egészségi állapota ezt egyelőre nem teszi lehetővé. Az orvosi javaslat szerint még nem mehet közösségbe, hiszen továbbra is kapja a kezeléseket, és az immunrendszerének is erősödnie kell.
Vencelnek is meg kellett tanulnia együtt élni a hiánnyal
Hunor a betegségét és a kezeléseket is sok szempontból meglepően jól viselte, de a család másik kisgyermekének, az 5 éves Vencelnek sokkal nehezebb volt ez az időszak. Először a harag jelent meg nála, később pedig a hiány. Az édesapa nincs jelen az életükben, így Vencel számára különösen nehéz volt, hogy az édesanyja hosszú időre kiszakadt a mindennapjaiból.
A család az anyai nagyszülőknél él, ami ebben a helyzetben hatalmas segítséget jelentett. Vencel nagyon ragaszkodik a nagyszüleihez, különösen a nagymamájához, aki igyekezett pótolni az édesanyja hiányát. Ez sokat segített neki abban, hogy átvészelje a legnehezebb hónapokat.
Édesanyja szerint Vencel most kezd túljutni a történteken, és az egész család dolgozik azon, hogy minél több támogatást kapjon ebben. Egy beteg gyermek mellett a testvér lelki terhei is nagyon fontosak, hiszen ő is elveszít valamit a megszokott biztonságból, figyelemből és közös mindennapokból.
A betegség anyagilag is megviselte a családot. Hunor édesanyja még GYED-en volt vele, amikor kórházba kerültek, éppen akkor járt le az ellátása. Azóta gyakorlatilag GYOD-ból és családi pótlékból élnek. A nagypapa már nem dolgozik, a nagymama pedig jelenleg munkanélküli, így a Gyermekleukémia Alapítvány havi rendszeres támogatása számukra is komoly segítséget jelent.
Mancs őrjárat, buborékfújó és egy vidám kisfiú
Amikor megérkeztünk Hunorékhoz, a kisfiú éppen aludt. Ébredés után először még kicsit álmos volt, de a meglepetésként vitt Mancs őrjáratos játékok és a buborékfújó láttán hamar felélénkült. Rövid idő alatt nagy játék kezdődött, Hunor pedig újra azt az oldalát mutatta, amelyről az édesanyja is mesélt: a mosolygós, kíváncsi, játékos kisfiút.
Az akut limfoblasztos leukémia Hunor életét és családja mindennapjait is teljesen átírta, de a történetében nemcsak a betegség van jelen. Ott van benne az édesanya kitartása, a nagyszülők segítsége, Vencel lassú lelki gyógyulása és Hunor vidámsága is, amely még a kórházi hónapok alatt sem tűnt el teljesen.
A Gyermekleukémia Alapítvány továbbra is igyekszik Hunor és családja mellett állni a gyógyulás felé vezető úton. Ha teheted, támogasd te is a leukémiával, limfómával és daganatos megbetegedéssel küzdő gyermekeket, hogy minél több család kaphasson segítséget a legnehezebb időszakban.
