Ő egy bátor, erős fiú. Miközben az édesanyja elcsukló hangon meséli gyermeke történetét, a háttérből elhangzik Zsolt szelíd szava: „Anya ne sírj”!

Nem feltűnő, ha egy 11 éves fiúcskának foci közben megrúgják a lábát, futás közben elesik és lehorzsolja a térdét, vagy éppen beüti a karját valahova, amit egy darabig fájlal, aztán elfelejt. Zsolt is megtapasztalta ezeket a helyzeteket, ám sajnos nála a fájdalom érzése egy alkalommal nem múlt el. Ennek megvolt az oka. A jobb karjában csontdaganat volt, Ewing sarcoma.

Mikor kezdődött a daganatos betegség Zsoltnál?

„Tavaly májusban kezdett feltűnni nekem, hogy Zsolt nem úgy viselkedik, ahogy azelőtt. Sokat fájlalta a karját, furcsán tartotta, leginkább lógatta. Azonnal elvittem a gyermekorvosunkhoz, aki beküldött minket Gyulára. Ott készítettek egy MR-t, ami kimutatta a daganatot, csak azt nem tudták megállapítani, hogy rosszindulatú-e vagy sem. Másnap már Budapestre kellett mennünk az Ortopédiai Klinikára. 2 hét várakozás után felhívtuk a klinikát, a doktornő vonakodott a válaszadással arra hivatkozva, hogy nem telefon téma. Ebből tudtuk, hogy baj van. Aztán közölte velünk a szomorú hírt: Zsoltnak rosszindulatú daganata van, amit azonnal el kell kezdeni kezelni. Nagyon gyorsan történt minden, a hírt egy csütörtöki nap kaptuk, hétfőn pedig már elkezdték adni a kemoterápiát. Ekkor már a fiam nem tudta felemelni a karját.”

Milyen kezelési módot alkalmaztak a daganat miatt Zsoltnál?

„Kemoterápiával kezdték, méghozzá a legerősebbel. Ez egy 8-as blokk volt, amit 5 hónapon keresztül kapott 3 hetes szünetekkel. Ez idő alatt többet voltunk bent a kórházban, mint otthon. Olyan eset is volt, hogy a fiam megkapta a kezelést, és mivel jól érezte magát, haza engedtek bennünket. Alig voltunk otthon 4 órát, hívnunk kellett a mentőt, a láza az egekbe szökött.

Az első szakasz befejeztével műtétre került sor. 9 órán át tartott az operáció, mivel bonyolult volt a helyzet. A jobb felkarjából teljesen eltávolították a csontot, amit a bal lábszárból kivett csontból pótoltak vissza. Nagyon nehéz műtét volt, de főleg az okozott gondot, ami utána következett. Újra meg kellett tanulnia járni. Emellett meg a karját is sokáig nem tudta mozgatni, gyógytornára jártunk vele.

A műtét után elkezdték a következő blokk kemoterápiát, ami egy 7-es blokk volt. Szintén 5 hónapig tartott.”

Hogy viselte Zsolt ezt a sok nehézséget?

„Általában jól, bátran. Meg akarta mutatni mindenkinek, hogy ő erős és büszke, legyőzi a daganatos betegséget. Csak előttünk sírt, idegenek előtt soha. De emellett persze voltak holtpontok, amikor úgy érezte, már nem képes harcolni. Nem is csodálkozom, hiszen akkor minden egyszerre felgyűlt. Például a kemoterápia mellékhatásaként 41 fokos láz gyötörte napokig, végbélgyulladást kapott, kijött az aranyere, vérzett, sebes volt a torka, szája, enni sem tudott sokáig. Egyszóval Zsolt nagyon szenvedett.”

Önök hogyan tudták őt támogatni lelkileg?

„Az elején nem tudtuk feldolgozni a hírt, hogy Zsolt rákos. Borzasztó volt. Emiatt sokszor eltörött a mécses nálunk, bár tudom, erősnek kellett volna mutatkoznunk. Amikor nagyon szenvedett, rám nézett és azt kérte, segítsek rajta. Ilyenkor egyszerűen képtelen voltam visszafojtani a könnyeket, hisz szakadt meg a szívem, hogy nem tehetek érte semmit. Szerencsére a legtöbb esetben azért volt lelki erőnk biztatni őt. Én mindig azzal vigasztaltam, hogy túl leszel rajta babám, és elfelejtjük ezt a betegséget. Ahogy jött, úgy el is megy, erős vagy, le tudod győzni a rákot. Nekem az adott erőt, hogy láttam őt, mennyire elszántan küzd, és meg akar gyógyulni a rákból.”

Hogy van Zsolt pillanatnyilag?

„Bárki megkérdi tőle, azt válaszolja, hogy ő köszöni, jól van, teljesen meggyógyulta rákból. Nagyon pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, sokszor úgy érzem, egy felnőttnek nincs ennyi ereje és bátorsága, mint Zsoltnak, vagy a hozzá hasonlóan rákban szenvedő gyermekeknek. Kezelést most nem kap, csak vitaminokat, hogy helyreállítsák a ráktól legyengült immunrendszerét.”

Zsolt most 4 hetente jár ellenőrzésre. A kezelőorvosa azt reméli, nem lesz szükség több kemoterápiára, sem sugárkezelésre. Természetesen 5 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy mindenki fellélegezzen, megnyugodjon, hogy Zsolt teljesen felgyógyult a rákból.

Ő egy bátor, erős fiú. Miközben az édesanyja elcsukló hangon meséli gyermeke történetét, a háttérből elhangzik Zsolt szelíd szava: „Anya ne sírj”!