Luca, egy igazi kis angyal

A kis Luca, még nincs 4 éves, de már egy komoly csatát vívott az élettel. A kislánynál ugyanis 2018 márciusában akut limfoblasztos leukémiát diagnosztizáltak. Mindannyiunk legnagyobb örömére Luca a kritikus időszakon már túl van, jelenleg fenntartó kezelés alatt áll.

A következő igaz történetünk főszereplője egy kislány, aki Édesanyja szavaival élve szó szerint egy igazi kis angyal. Szófogadó, kedves és türelmes, életvidám gyerkőc.

Az interjút Luca édesanyjával, Judittal készítettük.

Mesélne, kérem az Önök történetéről? Hogy derült ki, hogy Luca leukémiában szenved?

2017 decemberében kezdődött az egész, mikor egyre gyakrabban kezdtük el látogatni a háziorvost. Itt egy herpesz vírus, ott egy csalánkiütés, hol egy vírusos torokfertőzés, hol egy láz vagy hőemelkedés. A has-, fej-és lábfájás pedig akkoriban szinte mindennapos volt. A tüneteket mindig az aktuális vírusoknak tudtuk be. A lábfájásnál növekedési fájdalom vagy lúdtalp került szóba, de sajnos, mint kiderült nem ezek okozták a fájdalmat. Gyakorlatilag januárban és februárban kéthetente hordtam Lucát orvoshoz.

Majd jött a március. Öt napig erős láza volt, azt mondták influenza, de a hőemelkedés csak nem akart szűnni és egy csúnya, apró kiütés nőtt a szájára, amit szintén egy vírusnak tudtak be. Ekkor Luca már nagyon sápadt volt, folyton panaszkodott, hogy fáj a lába és erőtlen. Emlékszem, olyan kis elesett volt. Egyre jobban nyugtalanított Luca hófehér bőre és étvágytalansága. Láttam, hogy valami nem stimmel és gyerekbetegségek ide-vagy oda, itt valami más van a háttérben. Persze, legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy Luca komoly beteg. Aztán hirtelen egyik napról a másikra Lucának jelentősen megnőtt a hasa, mint utólag kiderült, a mája és a lépe nagyobbodott meg. Ekkor már nem volt mese, irány a sürgősségi. Itt megállapították, hogy Luca nagyon vérszegény. Az ottani doktor sejtetett már valami rosszat, de nem kívánt mondani nekünk semmi vészjóslót eredmények nélkül. Pár óra múlva már ott tartottunk, hogy a kislányunk nagy valószínűséggel leukémiás. Soha nem felejtjük el 2018. március 29-ét. Aznap este már vittek is minket Debrecenbe, a kórházba.

Leukémia gyanújával másnap sor került egy csontvelő vizsgálatra, majd ez egyértelművé tette, hogy Luca leukémiás megbetegedésben szenved. Minden más átfutott már az agyunkon, csak ez nem. Erre nem lehet felkészülni, ezzel nem számol az ember. Egy kisgyerek két-háromhetente elkap valamilyen vírust, megfázik, így nőnek fel, ez a megszokott. Nem akartuk elhinni, hogy egy ilyen súlyos dologgal állunk szemben.

Mi következett ezután? Hol tartanak most a kezelésben?

Miután kiderült, hogy Luca leukémiás, megkezdődtek a kezelések. Gyógyszeres formában, illetve vénásan is kapott kemoterápiát. A 15. napon újból csontvelő vizsgálatot végeztek, hogy megállapítsák, hova rangsorolható Luca állapota. Hál’Istennek, mi a könnyű lefolyású leukémiába tartoztunk. November végén befejeződött a kemoterápia és december vége óta gyógyszeres formában folyik a fenntartó kezelésünk, itthon.

Úgy gondolom, a nehezén már túlvagyunk. Nagyon megterhelő egy időszakot tudhatunk magunk mögött. Volt olyan, mikor egy héten háromszor kellett mennünk kezelésekre, volt, mikor több hetet töltöttünk egyhuzamban a kórházi falak között. Mindig Luca aktuális állapotától, vérképétől függött, haza tudunk-e menni vagy megfigyelésre szorul-e még. A kezeléseket követően gyakori a láz, hasmenés, a nagyon rossz vérkép, elképesztően gyenge immunrendszer, ekkor bármennyire is szerettünk volna az otthon melegében erősödni, nem lehetett, hiszen Luca élete múlott rajta. Kőkemény csatát vívtunk.

Hogy viselte a megpróbáltatásokat egy ilyen picike kislány? Milyen állapotban van most Luca?

Mikor bekerültünk a kórházba, Luca nagyon rosszul festett. Gyenge volt, az első egy hónap teljes erőtlenségben telt. Egész nap feküdt, nem tudott a lépcsőn egyedül felsétálni, a bilizéshez felkelni. Sokat sírdogált akkoriban, fájlalta a testét és félt, mikor a kórházba indultunk. Aztán szépen lassan…mit is lehet erre mondani…beletanult vagy megszokta?! Sajnos mindennapos programmá vált a kórházlátogatás, így egyre kevésbé rázta meg. Mindig próbáltuk biztatni és erősíteni Őt abban, hogy nem lesz neki a kórházban rossz, jó helyre megyünk. A nővérkék szeretik, ott vannak az új kis barátai, azért megyünk, hogy meggyógyuljon. Az az igazság, érezte Ő magán a gyengeséget és a betegséget, de nyilván ennyi idősen még nem tudja felfogni, valójában mekkora veszélynek van kitéve. Valahol, ez talán szerencse is.

Most hál’Istennek már jól vagyunk, kezdjük összeszedni magunkat. Végre visszajött Luca étvágya is. Ugyan az immunrendszere még nagyon gyenge, de ez ilyenkor normális. Nekünk még egy-egy kisebb megfázás is veszélyes lehet. Nem elég, ha elmegyünk a háziorvoshoz, majd itthon ápolgatom, lázcsillapítóval, forró teával kezelem, hanem egyenest irány a kórház, ahol akár heteket is eltölthetünk. Januárban volt is erre példa, egy hányás-hasmenéses vírust szedtünk össze, februárban pedig egy felső légúti fertőzéssel kerültünk újra Debrecenbe. Gyenge még, de folyamatosan erősödünk és épülünk fel. Ez a lényeg.

Hogy vészelték át ezt az időszakot? Ha egy család most kerül abba a helyzetbe, amibe Önök tavaly márciusban, mit tanácsolna nekik? Mi tud erőt adni? /

Nagyon megváltozik az élet, ha egy ilyen betegség üti fel magát a családban. Minden nap kimerítő és eszméletlen nehéz. Sok a félelem mindenkiben. Én megpróbáltam mindig pozitívan hozzáállni ahhoz, amit kaptunk. Bíztam benne és a többieket is biztattam, hogy igenis ki lehet ebből lábalni és Luca meg fog gyógyulni. Türelem és optimizmus, ez a kettő véleményem szerint nagyon fontos. Persze, nehéz mindig pozitívnak maradni, mint például, mikor a másik gyerkőcödet nem láthatod hetekig, de muszáj. Mással nem tudunk segíteni, csak a derűs gondolatokkal, a többit végzik az orvosok és a nővérkék. Mi mindig abban hittünk, hogy jó lesz minden. Egyelőre úgy tűnik, megérte.

Miben tudunk mi segíteni Önöknek? Mire fordítják a családtámogatási összeget?

Ez a betegség nem csak lelkileg borzasztó megterhelő, hanem anyagilag is. Egykeresetűvé vált a családunk. A férjem dolgozik, én Lucával vagyok. Ha Lucát kórházba kell vinni, akkor a férjem sem tud dolgozni, így ezek a napok az aggódás mellett anyagi veszteséggel is járnak. Nagyon megterhelő. Az Alapítvány által folyósított havi támogatás így mondanom sem kell, mennyire jól jön. Egy plusz kiegészítés, ami fedez egy-egy útiköltséget vagy egy nagyobb bevásárlást. Ez hatalmas segítség. Lucának sok vitaminra van szüksége, melyek szintén nem pénztárcabarát termékek. Így, hogy kapjuk a támogatást, jobban meg merem venni ezeket. Igyekszünk mindkét lányunknak megadni mindent, amire szükségük van, az Alapítvány pedig segít ennek a kivitelezésében. Köszönjük!

Hálásan köszönjük támogatóinknak, hogy a családtámogatási programunk keretén belül megannyi család mindennapjait tehetjük könnyebbé!

Lucának mihamarabbi felépülést és millió boldog pillanatot kívánunk! Bízunk benne, hogy felnőttként erre a periódusra csak egy rossz álomként emlékszik majd vissza.