leukémiás.hu

ADÓSZÁMUNK 18181036-1-41
EMAIL CÍMÜNK info@leukemias.hu
HÍVJON MINKET +36 1 356 2136
TÁMOGASSON MINKET

Kinga, akit a tanulás és a családja éltet

Kingát tizennégy évesen 2016 márciusától egészen július végéig vizsgálták, mire kiderült, hogy az egyre erősödő láb fájdalma és fogyása mögött daganatos betegség, Chondrosarcoma áll. Ennyi idő alatt is nagy utat járt be családjával a gyógyulás felé.

Az interjút Kinga anyukájával, Annával készítettük.

Milyen nehézségeik voltak, mikor kiderült a betegség?

Elmondani nem lehet, mikor kiderült… Azt mondták, ezért van csontlágyulás a lábában, mert nagynövésű. A farok és medence csontját támadta meg a rák. Mikor végre rájöttek, mi a probléma, azzal kezdték, hogy nem tudják megmenteni, de ha mégis, a lábát akkor is elveszíti. El lehet képzelni, mit éltünk át! Szavakba se lehet önteni milyen nehéz volt tartani magunkat, hogy ezt eltitkoljuk előle. Olyan agresszív volt a daganat, hogy semmi nem hatott, a kemoterápia sem. Szegényem hiába kapta a kemót. Nyolc órás műtéte volt már itt Budapesten. Eltávolították a daganatot, de sajnos a csontból és a csípő ízületből is el kellett távolítaniuk egy darabot, ezért csípő protézist ültettek a helyére. Időközben volt egy tüdő műtétje is, mert a CT gócokat mutatott és nem tudták eldönteni, hogy áttétről van-e szó.

Mi Marosvásárhelyről költöztünk át július végén, mert lemondtak rólunk az otthoni orvosok. Törökországba akartak küldeni egy olyan gép miatt, ami állításuk szerint csak ott van. Mint utóbb kiderült, ilyen eszköz Magyarországon is van és nem alkalmas a lányom betegségének gyógyítására. Nem tudom, hogy ez a félretájékoztatás a szakértelem hiányát mutatja vagy annak szólt, hogy magyarok vagyunk. Kingám annyira legyengült mire eljöttünk ketten a húgomékhoz, hogy már járni sem tudott. Onnantól a családom kétfelé szakadt a szeptemberi iskolakezdésig. Nem is akarok már visszaemlékezni, milyen nagyon nehéz volt.

Hogy viselte Kinga ezt a változást?

Neki is nagyon hiányzik az otthon és hiányzott a családja. Az, hogy itt vagyunk mind, egy fél gyógyulás volt neki. Várja a hétvégéket, hogy elvigyem a kórházból és együtt lehessünk.
Szerencsére Kingának akkora önbizalma és ereje van, hogy mindent átvészel. Egyedül az iskola a gond. Nagyon szeretne tanulni, nem akar lemaradni a társaitól, nem akar évet ismételni. Most lenne 9.-es és az orvos azt mondta, még négy évbe is beletelik, mire egészen meggyógyul. A szívem szakad bele, de nem tudok neki külön tanárokat fizetni.

Az alapítványunk miben tudott Önöknek segíteni?

Én nem is tudom, mihez kezdenénk, ha még ez a pénz se lenne. Mi minden kevéske pénznek örülünk. A húgomnak négy gyereke van és egy vakolatlan házban laknak Budakeszin. Ide fogadtak be először kettőnket, az után jött a férjem és a kisebbik lányom, Kitti is. Nem volna alkalmas ez a ház arra, hogy ennyien itt lakjunk és Kingának higiéniás szempontból káros is, de ha nem hozom haza hétvégén nem élteti a család. Eredményesebb a gyógyulása.

Budakeszi és Pest között autóval kell járjunk Kingával, mert ő ebben az állapotban nem buszozhat. A családtámogatásból finanszírozom a közlekedést és az étkezés egy részét is.

Sajnos nem tudok rendes munkát vállalni, csak esti és éjszakai takarításokat. Kinga szégyelli, hogy a nővéreknek kell öltöztetniük. Szégyenlős, jobb szereti, ha én öltöztetem. Nincs elég ereje, hogy egyedül átöltözzön. A kórházi koszttól már idő után rosszul van szegényem, próbálok neki mindig főzni és vinni. Örülök, hogy vele lehetek, de így csak az éjszakai irodatakarítások maradnak. Arról nem is álmodom, hogy tanárt fizessek neki.

Mit tanácsol szülőként azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek?

Kitartást! Legyen hitük, erejük és reményük! Nem egy orvos mondta, hogy vége, mégis itt vagyunk. Mindig reménykedni kell, hogy holnap jobb lesz. A nehézségekre ne is gondoljanak! Ha nekem valaki ezt előre elmondja…

Meséljen Kingáról, hogy van most?

Olyan életkedve van! Minden nap küzd a normális életmódjáért, hogy visszakerülhessen az iskolás hétköznapokba. Sokkal jobban, mint mikor átjöttünk. Főleg amiatt, hogy most mind itt vagyunk. A tanulás, a suli fáj neki nagyon, hogy lemarad. Látja, hogy élnek az osztálytársai, nem konfirmált… Abból meríti az erőt, hogy ismét a társaival lehessen és a saját életét folytathassa. Szeretne angolt és olaszt tanulni. Próbálom benne tartani a lelket, de nagyon nehéz. A lényeg, hogy Kinga él, van lába és küzd. Mindig erre gondolok.

És Önök, hogy vannak?

Pszichésen és idegileg úgy megterhel, hogy azt veszem észre, Kingának több ereje van, mint nekem. Hónapok óta örökös készenlétben vagyok.

Ha a húgom nincs, Kinga már nem lenne. Ez a mi nagy szerencsénk, hogy ők itt vannak és befogadtak minket. Nagyon keserves volt, amíg a családomat kettészelte a betegség. Kitti gyakran bepisilt. Mikor jöttek látogatni és már tudva lévő volt, hogy haza fognak menni, mindig belázasodott. Kitti mindig anyásabb volt. Látni kellene, hogy elaludni nem tud, mert csak néz, néz engem. Nagyon hiányoztunk neki. A két lányom közt mindig szoros volt a kapcsolat. Kitti várja a péntekeket és mondogatja, hogy itt lesz Kinga. Most kezdte a 2. osztályt egy teljesen idegen közegben, másik országban, de örömmel igyekszik, mert végre együtt lehetünk.

Kinga családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozzuk.