A hat éves Ádám harca a rák ellen

Tavaly decemberben vették észre Ádinál, hogy a bal lágyékhajlatában egy dió nagyságú csomó jelent meg. Teljesen véletlenül vette észre az édesanyja, mivel a csomó nem fájt, a kisfiú tudomást sem vett róla. Az édesanya aggodalommal telve fordult az orvoshoz gyermekével, aki lágyéksérv-gyanúval küldte őket további kivizsgálásokra a szentesi kórházba. Itt nyirokcsomó-gyulladás gyanúja miatt két hétig antibiotikummal kezelték Ádit.

Sajnos nem elég, hogy a kezelés nem használt, de ráadásul meg is szaporodtak a csomók, mind számban, mind méretben. Ekkor felmerült a toxoplazmózis gyanúja, aminek az igazolásához újabb vizsgálatokra volt szükség, ezek eredményeire ismét várni kellett. A sok várakozás és bizonytalanság közepette átszállították a kisfiút a Szegedi Gyermekklinikára, ahol megműtötték, az eltávolított csomókat pedig elküldték szövettani vizsgálatra. Ez után derült ki, hogy Ádinak Hodgkin Limfómája van, a teste pedig tele volt csomókkal nyaktól combközépig…

A hír lesújtotta a kisfiú édesanyját, és ezen az sem enyhített sokat, hogy az orvosok elmondták, súlyos, de gyógyítható betegségről van szó. Életveszélybe került a gyermeke, és most derült ki, hogy ki az ellenség.

Nem volt más hátra ennyi kétségek és aggodalmak között töltött hét után, mint elkezdeni a kemoterápiát. Az első két hét komoly mellékhatásokkal járt, hányás, hasmenés, nagyon erős fejfájás, izom- és ízületi fájdalmak, súlyos levertség. A kemoterápia vége felé néha előfordult, hogy hazaengedték őt a kórházból két kezelés között, amikor jók voltak az eredményei.

Idén áprilisban lett vége a kezeléseknek, azóta Ádi otthon lehet az anyukájával és a 14 éves bátyjával. Az igazság az, hogy nagyon várta már, hogy hazamehessen a kórházból, nyílván azért is, mert megviselte a kezelés, a bezártság, és hiányzott neki a társaság is. Szeptember elején kezdte az első osztályt, ami nagy élmény a számára. Szeret tanulni, a lelkesedése miatt pedig könnyen tartja a többiekkel a lépést, jól megy neki az iskola. A betegség óta ugyan fáradékony, migrénes rohamai vannak, az immunrendszere viszont regenerálódott, és fizikailag nincs leépülve. Szabadidejében leginkább legózni és konzolozni szeret.

Jelenleg havonta kell járni kontrollra, és eddig szerencsére nagyon jók az eredmények, nincs nyoma a betegségnek. Az orvosok is biztatják Ádi édesanyját, hogy ha minden jól alakul, egyre ritkábbá válnak ezek a rendszeres kórházi látogatások. Pár év múlva pedig végleg gyógyultnak nyilváníthatják majd.

Mi is nagyon drukkolunk Ádinak, hogy továbbra is jók legyenek a vizsgálati eredményei, és végleg meggyógyuljon! Csak így tovább!

Ádi 2014. május 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.