A 15 éves Andris története

2012. december elején Andrisnál csillapíthatatlan hőemelkedés és köhögés jelentkezett. A köhögésre köptetőszirupot, a lázra pedig antibiotikumot kapott, azonban egyik tünet sem akart csillapodni, sőt, a láza még emelkedett is. Ezért vérvizsgálatot is végeztek a fiún, amiből kiderült, hogy nagyon magas a fehérvérsejt száma.

Nem sokkal ezután az oldala is elkezdett fájni, emiatt ultrahangos, röntgen és MR vizsgálatot is végeztek a fiún. Sajnos a veséiben és a mellkasában is több, pár centiméter nagyságú tumort fedeztek fel…

„Kész rémálom volt, ami aznap este történt velünk…”- meséli Andris édesanyja.

„A doktornő leült velünk, és elmondta, hogy rákos folyamatok indultak meg a fiam szervezetében. Azt mondtuk Andrisnak, nincs más választásunk, mint túlélni, úgy, hogy gyerünk, csináljuk a kezeléseket, amiket mond a doktornő!”

Már másnap elkezdték a kemoterápiás kezelést, így Andris édesanyja bent is maradt vele a kórházban. Sógornőjétől kapott egy agykontrollról szóló könyvet, és úgy tapasztalta, hogy az a tudás, amit ebből az írásból szerzett nagyon sokat segített neki is és Andrisnak is a gyógyulásban.

„Eleinte Andris rossz néven vette, hogy folyton a könyvet bújtam, ő úgy érezte, hogy teljesen távol áll tőle ez az egész dolog. Egy hónap múlva, úgy, hogy én agykontrolloztam mellette, és közben kapta a gyógyszert, teljesen tiszta lett mind a két veséje, a lépe szépen összehúzódott, és a mellkasából is eltűnt az összes tumor. ”

Szinte csodával határos módon indult meg Andris gyógyulása. A lépében még maradtak rosszindulatú képződmények, a kezelés nehéz része pedig még csak ezután következett. András nagyon ügyesen, kitartóan viselte ezeket a megpróbáltatásokat, édesanyja folyamatos támogatása mellett. Nagy fájdalommal töltötte el viszont, hogy a szülei évekkel azelőtti válása után, nagyobbik fiútestvére az édesapjához költözést választotta, és időközben érezhetően kezdett elhidegülni a kapcsolata családja másik felével. Andris egyházi iskolába járt, és saját bevallása szerint az erős hite is segített neki a fájdalom és a szenvedés elviselésében.

A kezelések alatt sem tétlenkedett azonban a daganatos fiú, amikor ereje és elméje engedte, kreatív iskolai feladatokat végzett, számítógépen prezentációkat készített, nyelveket tanult. Andris olyan szorgalmasan és ügyesen készült, hogy még kórházi kezelése alatt felvételt nyert egy gimnáziumba. Osztálytársai is mindig eljöttek meglátogatni, ezzel támogatták őt. Az interneten pedig sok ismerőst szerzett a hozzá hasonló roller-kedvelők körében, akiknek technikai tanácsadást tudott nyújtani. Időközben ő is megismerkedett az agykontroll technikával, ami segített neki a gyógyulásra való koncentrálásban, elképzelni azt, hogy igenis le tudja győzni a betegséget.

Öccse naponta bejárt hozzá a kórházba, mindig bevitte otthonról az ebédet és vitte magával a videojátékot is, hogy együtt játszhassanak.

Egy napon Andris ezekkel a szavakkal fordult édesanyjához:

„ – Anya, én most már hiszek. Hiszek Istenben… Azelőtt miért nem éreztem ezt?

–          Akkor még nem jött el az idő.” – válaszolta neki az édesanyja.

A kezelés végére rengeteget fogyott, és gyakori lázrohamokkal küzdött. Szerencsére mindez már a múlt, Andris erős, optimista, céltudatos és egészséges legénykévé cseperedett. Már második féléve jár a gimnáziumba, nagyon jó tanuló. Bár kéthetente jár még kontrollra és tablettás kezelésben részesül, az eredményei jók, és okkal bízhatunk benne, hogy végleg meg fog gyógyulni.

Andris kitartása, optimizmusa és szeretete példaértékű számunkra is, akiknek nem kellett szembenéznünk az övéhez fogható súlyos betegséggel.

András 2013. október óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.