A 10 éves leukémiás kisfiú, Barnabás története

Barnabást a nagymamája neveli sok szeretettel és gondoskodással, aki mindig aggódva figyeli a gyermek minden rezdülését, ezért is tűnt fel neki hamar, hogy a kisfiú beteg. 2012 októberében történt, hogy Barnabás sokkal fáradékonyabbá vált, étvágytalan lett, egy napra rá pedig már be is lázasodott. A fiú azelőtt soha nem volt beteg, mindig nagyon élénk, mozgékony gyerek volt.

A nagymama elvitte az akkor 8 éves kisfiút a háziorvoshoz, ahol vért vettek tőle, a vizsgálat eredményéből pedig a háziorvos megállapította, hogy nagy a baj, de biztos diagnózis felállítása érdekében szakorvoshoz kellett fordulni. A Szegedi Gyermekklinikán aztán pár vizsgálat után megállapították, hogy a kisfiú leukémiás.

A nagymamája már a betegsége előtt is mindig őszinte volt Barnabással. Amikor például védőoltásra vitte a gyermeket, akkor is előre szólt neki, hogy bizony, az egy picit fájni fog.

„A korához képest mindig is nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, okos gyerek volt”- meséli a nagymama. „Ezért is mondtam el neki mindent. Megbeszéltük, hogy ez egy nagyon súlyos betegség, és meglehet benne halni.”

Így hát Barnabás önnön betegségének teljes tudatában vágott neki a nehéz útnak, annak az útnak, aminek a végén a gyógyulás reménye kecsegtetett.

A kezelést azonnal meg is kezdték. A nagymamája elmondása szerint Barnabás hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, annak ellenére, hogy a kemoterápia fizikailag nagyon meggyötörte a kisfiút. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor a leukémiás kisfiú több alkalommal is súlyos, életveszélyes állapotba került.

A kisfiú hatalmas önfegyelmet tanúsított azzal is, hogy zokszó nélkül mindent betartott, amit az orvosok jónak láttak a gyógyulása érdekében, panaszkodás nélkül szedte be a gyógyszereket, hiszen tudta, hogy ezek menthetik meg az életét, még ha akkor éppen nagyon rosszul is érezte magát ezek mellékhatásától.

Barnabást nagyon szerették a kórházban. Közvetlensége, nyíltszívűsége miatt a kisebb gyerekek is hamar összebarátkoztak vele, így nagymamája sokszor hallotta a hívó szavakat a szomszédos kórtermekből: „Barnuska, hozzánk is gyere át!”

Az orvosok közölték, hogy a leukémiás kisfiúnak csontvelő-átültetésre lesz szüksége. A ritka csontvelő-szövetösszetétel miatt hosszú ideig tartott, amíg megfelelő donort találnak a nagybeteg kisfiúnak. Végül tavaly szeptemberben ez is összejött, és sikerült elvégezni a beültetést. A műtét után még több hónapon keresztül steril kamrában kellett tartani Barnabást, hiszen ilyenkor a megújult immunrendszer még nincs kifejlődve, a fertőzéseket nem képes kivédeni.

„A transzplantáció után sírva jöttem ki a sterilboxból, így könyörögtem: Istenem ne vedd el tőlem… Amikor én megtörtem, akkor ő vigasztalt engem.”

Ma már Barnabás otthon van, de mivel még nem kaphatta meg újra a kötelező védőoltásokat (hiszen az immunrendszere még nagyon gyenge), ezért továbbra is magántanulóként, az otthonában kell folytatnia a tanulást. Mindez főként azért esik neki nehezére, mert nagyon hiányoznak neki a barátai, az osztályközösség. Azokkal a családokkal, akikkel a kórházban barátkoztak össze, azóta is tartják a kapcsolatot, kíváncsian érdeklődve egymás hogyléte felől, hiszen a jó hírek segítenek saját nehéz helyzetük pozitívabb megélésében is.

A fenntartó kezelés részeként még szednie kell különféle gyógyszereket, amiknek szerencsére enyhék a mellékhatásai, így kevésbé viselik meg a kisfiú szervezetét. Az étkezésre fokozottan oda kell figyelni, hiszen Barnabás nem ehet akármit. Barnabásnak a hosszú kórházi benntartózkodás alatt fordult meg a fejében, hogy orvos szeretne lenni, azért hogy segíthessen azokon a gyerekeken, akik olyan helyzetbe kerülnek, mint ő.

Tavaly nyáron sikerült meglátogatnunk Barnabást, aki akkor még a transzplantáció előtt állt. Egy kedves, közvetlen, intelligens és végtelenül barátságos csillogó szemű kisfiút ismerhettünk meg a személyében. Azt a kis időt, amit együtt tölthettünk, sohasem felejtjük el.

Szívből kívánjuk, hogy teljesen meggyógyulj, és teljesüljenek az álmaid!

Barnabás 2012. december 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.