leukémiás.hu

ADÓSZÁMUNK 18181036-1-41
EMAIL CÍMÜNK info@leukemias.hu
HÍVJON MINKET +36 1 356 2136
TÁMOGASSON MINKET

Leukémia kezelési módszerei

A leukémia kezelésében alkalmazott ötféle lehetséges terápiás módszer a kemoterápia, kétféle sugárterápia, a csontvelő-átültetés és a biológiai terápia. A krónikus mieloid leukémia kezelésére ma már hatékony célzott szerek is rendelkezésre állnak.

Leukémiás gyermekek esetén a legmegfelelőbb kezelés megválasztása számos tényező figyelembevételét igénylő, összetett folyamat. A leukémia kezelési módjának megválasztását befolyásolja a leukémia típusa, a leukémiás sejtek sajátosságai, a betegség kiterjedése, a leukémiás gyerek általános egészségi állapota, kora és természetesen a betegséggel kapcsolatban jelentkező tünetek is. Az alkalmazandó kezelésmód megválasztása a leukémia gyógyítása során tulajdonképpen egyénre szabottan történik.

A leukémiás gyerekek kezelésének célja a betegség teljes visszafejlődésének (komplett remisszió) és a normál csontvelőműködés helyreállásának elérése. A teljes remisszió elérése azonban még nem minden esetben jelent egyben gyógyulást is, mert ilyenkor is észrevétlenül visszamaradhat néhány leukémiás sejt, amelyek később szaporodásnak indulva, visszaesést (relapszust), vagyis a betegség kiújulását okozhatják.  Azonban optimizmusra ad okot az a tény, hogy míg az 1950-es években a leukémiás gyermekeknek mindössze 10%-a élte túl a betegséget, ma már a leukémiás gyermekek mintegy 80%-a sikeresen gyógyítható, ha adottak a megfelelő körülmények.

A leukémiás gyerekeknél a leukémia kezelésében öt fő terápiás módot alkalmaznak.

Kemoterápia

A kemoterápiás gyógyszerek adagolása a szertől és a körülményektől függően többféle módon történhet: szájon át (pirula, kapszula vagy folyadék formájában), valamelyik nagyobb vénán keresztül (intravénásan), illetve a bőr alá vagy az izomzatba fecskendezve. A kemoterápiás gyógyszerek a leukémiás sejtek szaporodását gátolják. Számos kemoterápiás gyógyszer létezik, más-más támadásponttal. Ezek a készítmények a leukémia kezelése során alkalmazhatók külön-külön vagy egymással kombinálva is. A kemoterápiás szereket a valamennyi leukémiás sejt elölésére irányuló törekvés jegyében igen magas, közel toxikus, azaz mérgező dózisban adagolják. A kemoterápiás szerek nem tesznek különbséget a normálisan szaporodó sejtek és a leukémiás sejtek között, ezért ennek a kezelésnek sok, nehezen elviselhető mellékhatása van. A kemoterápia lényege, hogy a leukémiás gyereket olyan gyógyszerekkel (sejtmérgekkel, citosztatikumokkal) kezelik, amelyek a ráksejtek szaporodását gátolják és/vagy azokat megölik. E rákellenes szerek túlnyomó többségére a sűrűn, gyorsan szaporodó, burjánzó sejtek – mint a ráksejtek – különösen érzékenyek.

Ugyanakkor a kemoterápiás kezelés károsítja a szintén gyorsan osztódó, de jóindulatú sejteket is, mint amilyen a csontvelő, az emésztőszervek vagy a szőrtüszők sejtállománya. A kemoterápiás kezelések következtében a legáltalánosabban csontvelő-szupresszió, az emésztőrendszer nyálkahártya-gyulladása (mukozitisz), étvágytalanság és hajhullás lép fel.

A kemoterápiás kezelés káros mellékhatásainak alapját az képezi, hogy a kemoterápiás szerek hatása nem csak a rákos sejteket érinti. E szerek hasonló, tehát a sejtosztódást gátló, sejtpusztító hatást fejtenek ki a szerveinket, szöveteinket felépítő sejtek közül mindazokra, amelyek a ráksejtekhez hasonlóan gyors tempóban szaporodnak.

Ma már számos kemoterápiás szer van forgalomban. Sokszor jobb eredmény érhető el, ha a kezelés során több, különböző rákellenes szert együtt alkalmaznak. Ezt az eljárást kombinált kemoterápiás kezelésnek nevezik.

Van, amikor egyedül a kemoterápiás kezeléssel gyógyulás érhető el, főként a vérképző szervek rosszindulatú daganatai, leukémiák, limfómák esetében. Gyakran viszont a sebészi és a sugárterápia eredményeinek javítása érdekében, annak kiegészítéseként kerül alkalmazásra. Ezt adjuváns kemoterápiás kezelésnek nevezik.

Sokszor viszont már eleve szerényebb célok elérése érdekében alkalmaznak kemoterápiás kezelést, így a daganat növekedésének lassítása, a szervezetben való szétterjedésének megakadályozása, vagy a már szétszóródott daganatsejtek remélhető elpusztítása érdekében.

A kemoterápiás kezelés nem feltétlen tesz szükségessé kórházi bentfekvést. Megfelelően felkészült szakrendelőkben járóbeteg rendelés keretében, esetleg az orvos rendelőjében, vagy a gyerek otthonában is elvégezhető a kezelés. Ez mindenekelőtt az alkalmazott gyógyszer jellegétől, a helyi adottságoktól és sok más tényezőtől függ.

Sugárterápia

A sugárterápiát a leukémiás gyerekek kezelésében főként az alábbi két formában alkalmazzák:

  • a szervezet leukémiás sejtektől beszűrt valamelyik részének, szervének besugárzása;
  • csontvelő-transzplantációt megelőző, egésztest besugárzás formájában, amelynek kettős célja van: a szervezet különböző helyein található leukémiás sejtek lehetőleg maradéktalan elpusztítása, másrészt a csontvelő sejtes elemektől való minél teljesebb kiürítése, a majdan beültetendő egészséges csontvelői sejtek befogadására való előkészítése érdekében.

A sugárkezelést nagy energiájú sugárzással végzik, amit egy speciális készülékkel állítanak elő. A sugárzás mindenféle sejt szaporodását meggátolja, így a leukémiás sejtek sem osztódnak, nagyrészük elpusztul.

Csontvelő-transzplantáció

Csontvelő-transzplantációt a leukémia kezelése során azért végeznek, hogy lehetővé tegyék a kemoterápiás szerek igen nagy, akár toxikus dózisokban való alkalmazását, majd azt követően ép, egészséges csontvelő adásával segítsék a vérképzés helyreállítását és ezáltal a beteg túlélését.

Egy másik emberből, azaz a donorból származó csontvelő azonban – hacsak ritka kivételként nem genetikailag azonos, egypetéjű ikerpárról van szó – idegen a befogadó szervezet (recipiens) számára. A befogadó szervezet fehérvérsejtjei ezért a beültetett csontvelőt idegenként azonosítják, és annak elpusztítására, a szervezetből való eltávolítására törekszenek, vagyis fellép az ún. kilökődési reakció. Ilyenkor a transzplantáció sikere attól függ, milyen mértékben hasonlítanak a csontvelőt adó személy (donor) sejtjei a befogadó szervezetének sejtjeihez. A transzplantáció sikeressége érdekében éppen ezért igyekeznek olyan donort találni, aki e követelménynek leginkább megfelel. Minél közelebbi vérrokonokról van szó, természetesen annál nagyobb a hasonlóság esélye. Ezért csontvelő-transzplantáció szükségessége esetén azt minél közelebbi vérrokontól, szülőtől vagy testvértől igyekeznek nyerni.

A csontvelő-transzplantáció másik lehetősége az, amikor a beteg gyermeknek a tőle magától korábban levett saját csontvelőjét adják vissza. Ilyenkor – mivel saját sejtek, szövetek visszaültetéséről van szó – az imént vázolt problémák nem merülnek fel. Természetesen ilyenkor rendkívül nagy gondot fordítanak arra, hogy a leukémiás gyermektől a visszaültetésre szánt csontvelőt olyankor vegyék le, amikor a kezelés hatására a leukémiája visszafejlődőben van, vagyis kóros, leukémiás sejtek csak kis számban vannak benne jelen.

Az infúzió révén bejuttatott csontvelői sejtek a vérárammal elkerülnek a csontvelőbe, ahol megtelepednek és mintegy 2-4 hét alatt ott megotthonosodnak, megerednek és szaporodásnak indulva megkezdik vérsejtképző tevékenységüket: vagyis a szervezet számára vörös- és fehérvérsejteket, illetve vérlemezkéket termelnek. Az immunfunkciók helyreállítódási folyamata ennél jóval időigényesebb. Nem saját csontvelő beültetése esetén 1-2 évig is eltarthat, amíg az immunfunkciók helyreállnak.

Biológiai terápia

A leukémia gyógyítása során gyakrabban és eredményesebben alkalmazott további kezelési mód az ún. biológiai terápia. Ennek lényege olyan anyagok alkalmazása, amelyek a szervezet betegséggel szembeni válaszreakcióit kedvezően befolyásolják. Rendszerint olyan anyagokról van szó, amelyek a szervezetben különböző káros behatások és betegség esetén kis mennyiségben egyébként is mindenkor termelődnek. A modern molekuláris biológiai módszerekkel azonban ma már mesterségesen nagy mennyiségben is elő tudják állítani és a rákterápiában egyre szélesebb körben hasznosan alkalmazzák őket. Ezen anyagok képesek a szervezetet olyan irányban befolyásolni, hogy az a ráksejtekkel szemben erőteljesebben reagáljon.

Támogató kezelés

A leukémia támogató kezeléseinek elsődleges célja, hogy segítse a leukémiával együtt járó vérszegénység, illetve a fertőzések és a vérzések felléptének megelőzését.

A leukémia gyógyításában  fontos az ún. támogató kezelés, ápolás (ún. szupportív terápia). A kezelések elsődleges célja az, hogy segítse a leukémiával együtt járó, azt kísérő vérszegénység, fertőzések, vérzések felléptének megelőzését, de legalábbis csökkentse azok mértékét, súlyosságát. Ennek érdekében a leukémiás gyermeknek időszakosan teljes vérátömlesztéseket vagy vérlemezke-transzfúziókat adnak. Emellett a fertőzések megelőzése, leküzdése érdekében még antibiotikumos kezelésben is részesítik, illetve a vérképzést serkentő anyagokat adagolnak neki.

Ha a gyermeknél akut leukémia fennállását állapítják meg, a leukémia kezelését azonnal meg kell kezdeni. Az ilyen leukémiás gyermekek kezelése rendszerint különböző sejtburjánzás-gátló gyógyszerek, kemoterápiás szerek kombinált alkalmazásával történik. Más a helyzet krónikus leukémia kezelése esetén. Ez esetben azon betegek, akiknél nincsenek tünetek, nem is szorulnak azonnali kezelésre, viszont annál fontosabb, hogy rövid időközökben orvos ellenőrizze őket, hogy időben észrevehesse a betegség esetleges súlyosbodását, amikor is a leukémia kezelésének elkezdése halaszthatatlanná válik.

A leukémiás gyermekeket– mivel a fertőzésekre fokozottan fogékonyak – minél inkább óvni kell a külső fertőzésektől, tehát, amennyire csak lehetséges, tartsák távol őket hűléses vagy fertőző betegségben szenvedő személyektől, és lehetőség szerint ne keressenek fel tömegesen látogatott helyeket (színházak, mozik, bevásárlóközpontok stb.). Ha lehetséges, a tömegközlekedési eszközöket is csak olyankor vegyék igénybe, ha ez elkerülhetetlen számukra.