Kedves Olvasóink!
Az ősz beköszöntével nem csak a reggelek lettek hűvösebbek, mi pedig nyűgösebbek, hanem a hirtelen véget ért nyár utáni sóvárgás is kezdetét vette. Mit tehet egy sóvárgó ember? Csillapítja vágyát, így teszünk hát mi is. Induljon a nosztalgiázás! Visszahozzuk a nyár legszebb napjait, nyári táborunk színes kis darabjait.
Idén ugyanis ismét megrendezésre került – immáron negyedízben – egyhetes térítésmentes nyári táborunk, melyet reintegrációs célzattal hoztunk létre a leukémiából, illetve más daganatos, vagy vérképzőszervi megbetegedésből még felépülő félben lévő, vagy azt már teljesen maguk mögött tudó gyermekek és testvéreik részére.
Ha nyár, akkor hol máshol is lehetnénk, mint a Balaton partján, így otthonunkként a már jól bevált balatonlellei Kalória-üdülő szolgált. A strandolás – mint a tóparti programok királynője – megunhatatlan szórakozásnak tűnt, különösen óriási labdáinkkal, csili-vili vízi alkalmatosságokkal és persze sportbajnokságokkal megspékelve.
Azért, igyekeztünk más úton-módon is mosolyt csalni a gyerkőcök arcára, melyben segítségünkre volt többek között a Magyar Nemzeti Cirkusz is. Ámulatba ejtve zuhantunk aznap este ágyba, az már egyszer fix. Ám, nemcsak a vadállatok és a hátborzongató mutatványokat produkáló artisták látványától estünk kábulatba, hanem a tábortűz melegétől és a frissen sült szalonna és pirított kenyér illatától. A szabadban együtt lenni, gitárszóra dúdolászni és jókat enni. Hát kell ennél több?!
Persze, hogy kell! A programok sora itt még nem ért véget. A dúdolászástól bejáratott hangszálaink az esti bulik és karaokék során igazán kiteljesedhetett. A dizsiben rongyosra táncolt lábaink azonban nem hagytak minket cserben a balatonboglári Gömbkilátó meghódításakor sem. Lélegzetelállító látványt nemcsak ekkor élvezhettünk, a szülinaposok tortacsatája sem volt semmi!
De voltunk mi eső-kelő focisták, pingpong bajnokok, kecses tollasozók és gyöngyfűző türelemjátékosok is, aztán meg pikk-pakk könnyek között ölelkezők. Mert, ahogy mindig, most is egy szempillantás alatt elillant ez az egy hét, akárcsak a nyár. De nem bánjuk, mert millió élménnyel és új barátságokkal lettünk gazdagabbak.
Hálásan köszönünk minden egyes adományt, hiszen ezek híján ez a nyár csak egy nyár lett volna, és most nem ülnénk itt a nosztalgia kellős közepén.😊 Köszönjük tehát nagyvonalú támogatóinknak, hogy segítségükkel ezek a sok nehézséget megélt gyermekek örök életre szóló élményt kaphatnak! Jövőre – reméljük – újra ugyanitt!
Amennyiben Ön is szeretné támogatni erőfeszítéseinket az Adója 1% -nak és Online Adomány felajánlásával teheti meg! Köszönjük!
